Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Berecz Mátyás: Vázlat Danielik Napomuk János püspök közéleti pályájáról (1817–1888)

háttere ellenére meglehetősen nagyvonalú életmódot folytató báró és a mellette bőkezűségben lemaradni nem akaró főtisztelendő közismert alakjai a korabeli Pest-Buda különböző társasági köreinek. Kemény a hazai sajtó által is figyelemmel kísért külföldi útjaihoz is partnerre lelt az élet örömei iránt fogékony Danielikben. A Religio csaknem másfél évig volt a tetszhalál állapotában, újjáéledése jórészt Szcitovszky hercegprímásnak köszönhető, aki személyesen jár közben Magyarország kormányzójánál, Albrecht főhercegnél pártfogoltja érdekében.

14 Danielik 1853 januárjában a lapot ugyan újraindítja, viszont őt magát ekkorra már nagyobb léptékű tervek foglalkoztatják. Összhangba hozva egyháza és a konzervatívok törekvéseit, az utóbbiak vezetésével megvalósítandó nemzeti egység gondolatát, illetve a hazai katolicizmus megújulásának eszméjét egyaránt a modern sajtó- és egyletszervezés útján, a közvélemény meghódításában látja megvalósíthatónak. Elképzeléseihez a Religió-néa sokkal kedvezőbb terepet kínál az 1847-ben Fogarassy Mihály címzetes püspök által alapított „Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat", amelynek Danielik már kezdettől fogva támogatója, illetve tagja volt. A hercegprímás védnöksége alatt működő társulatot Albrecht főherceg is oltalmába veszi, s így az a magas patrónusoknak köszönhetően a rendőrség zaklatásaitól általában megkímélve

15

, a korszak többi társadalmi szervezetéhez képest meglehetősen nagy mozgástérrel rendelkezik. Szcitovszkyhoz és a társulat elnökéhez, gróf Károlyi Istvánhoz fűződő személyes kapcsolatai révén Danielik jó eséllyel pályázhat a kiadó első emberének számító helyettes elnök posztjára, melyet ekkor még Fogarassy tölt be. Ez utóbbi „ az olcsó székébül az apostolokéba "

l6 vágyván már 1852 őszén átadta volna a helyét az egri kanonoknak, akit egyébként személyesen ajánlott a maga helyére. A következő év májusában történt kineveztetése nemcsak Danielik életében, hanem az időközben Szent István nevét felvevő társulat történetében is fordulópontot jelent. Az új alelnök saját társulata politikai elképzelésének megvalósítása érdekében rövid időn belül átformálja a kiadó arculatát. A kiadványaival addig főként az alsóbb néprétegek igényeit kielégítő társulat Danielik vezetése alatt fokozott figyelemmel fordul a katolikus középosztály és az arisztokrácia felé. Ez a stratégia abból a tekintélyelvű logikából eredt, melyet az új alelnök már a Religio szerkesztőjeként is magáénak vallott: „egy lap, melynek számra kevés, de befolyásra tekintélyes olvasói vannak, nagyobb hatással működhetik egy olyannál, amely számos, de semmi állású közönségnek örvend".

17 Ennek az elvnek megfelelően a hazai szellemi élet egyik fellegvárának szánt társulat pártállástól és felekezettől függetlenül igyekszik megnyerni a hazai elit minél nagyobb részét.

18 14 SZVORÉNYI József, 1891. 7. 15 NOTTER Antal, 1904. 47. 16 EFK Kézirattára, Ms. 2049/61-5. Vida Károly levele Danielik Jánoshoz. 17 Idézi: CSORBA László, 1988. 380. 18 A pártolók, választmányi tagok vagy bizottsági elnökök között gróf Károlyi Györgyön, Somssich Pálon és gróf Apponyi Györgyön kívül az évtized közepétől például ott találjuk báró Eötvös Józsefet, Deák Ferencet, Pauler Tivadart és Semmelweis Ignácot is. Danielik sikerrel hasznosította a Religio szerkesztőjeként kialakított kapcsolatait is, maga köré gyűjtve a klérus írói vénával megáldott tagjait, többek között Czuczor Gergelyt, Ipolyi Arnoldot, Sulyánszky Antalt és az egykori munkatársát csak fenntartásokkal elfogadó Somogyi Károlyt. Az alelnök személyéhez kapcsolódtak azok a katolikus érzelmű publicisták is - mint például Lonkay Antal, Török János vagy Kecskeméthy Aurél - akik a társulat egyik legaktívabb csoportját alkották. 334