Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
B. Papp Györgyi: Korrentsch Márk harangja 1850-ből
Az ismertetett harang mérete - bár minden más tekintetben kitűnő - elárulja, hogy készítőjének egy korai munkája lehet. Korrentschnek azonban szerencsére nagyobb harangjai is készültek és fennmaradtak. 1851 és 1868 között 39 db harangja ismert. Területileg is kiterjedt volt a hatásköre. Kunszentmártontól Otrokócig, Mátraverebélytől Monokig megbecsülésnek örvendtek harangjai. Korrentsch Márk jelenleg ismert harangjai: (1850-1868); 1850 - ismertetett harang; 1851 - Eger, Főszékesegyház; 1852 - Bükkábrány; 1852 - Kazincbarcika; 1852 Tiszatarján; 1853-Bódvalenke; 1853-Tiszanagyfalu; 1855-Fegyvernek; 1857-Kupa; 1857 - Gesztely; 1857 - Szikszó (2 db); 1859 - Monok; 1860 - Eger, Főszékesegyház; 1860 - Hernád; 1860 - Alsózsolca; 1860 - Hejőcsaba; 1860 - Borsodgeszt; 1860 Nemesbikk; 1861 - Eger, Református templom; 1861 - Mezőkövesd; 1862 - Monok; 1862 - Hasznos; 1862 - Otrokóc; 1863 - Hasznos; 1863 - Tar; 1863 - Sajómercse; 1863 -Edelény; 1863-Hejőbába; 1863-Tokaj; 1863 - Kunszentmárton; 1864-Egyek; 1864 - Kunszentmárton; 1865 - Radocsány; 1865 - Mátraverebély-Szentkút; 1867 Egerszalók; 1868 - Baktai-puszta; 1868 - Szuhahuta; 1868 - Tibolddaróc 26 1851-től alkalmazta tehát a nagyobb harangok előállításának technikáját, melynek folyamata a következő. A harang készítésénél elsődleges szempont a megrendelő kívánsága: milyen nagyságban, milyen hangszínű harangot akar. A mester ez alapján megtervezi azt. Ez a művelet fizikai, matematikai és zenei ismereteket, rajzolásban való jártasságot, precizitást igényel. Minden terv megvalósítása rátermettséget és sok ügyességet kíván, még akkor is, ha a harangöntő nagy tapasztalattal rendelkezik és már számos sikerült darab kivitelezését mondhatja el magáról. Bár a terv elkészítésének általános elvei vannak és ezek ismertek, minden harangöntő egy kis „sajátot" is ad hozzá, amit titok homálya fed, sokszor még saját családon belül is. Pedig titokról szinte nem is beszélhetnénk, mert a kész harangot bárki lemásolhatja, lemérheti minden adatát. De az eredeti, bonyolult számítások alapján készült tervet mindig hétpecsétes titokként kezelik. Mert a kész harang alakja és a terv eltérő, mert a különböző munkafázisok alatt - száradás, öntés stb. — megváltozik a készülő harang alakja. A tervből a műhelyben lesz valóság. A munkaterület két részből áll: a mintagödörből és az olvasztókemencéből. A mintagödörben építik fel a harangformákat. A gödörben 6-8 db harangformának, a mesternek és a segédeknek kell elférnie. Közvetlen közelben áll az olvasztókemence. Az öntésig azonban még közel 300 apró műveletet kell elvégezni. Ha egyetlen lépésben is tévednek, már nem a megrendelő által kért hangszínt és súlyt sikerül produkálni. A terv alapján mintadeszka készül. Erre rajzolják rá a harang belső és külső méreteit. A felrajzolt deszkából először a harang belső méreteit fűrészelik ki. A harang tengelye körül forgatva ez a deszka segíti kialakítani a harangmag(bél) végleges formáját. A magot azonban először fel kell építeni a gödörben, ahol egy kellő hosszúságú cölöpöt függőlegesen beleütnek a földbe. Ez lesz az a tengely, mely köré felépítik a harangot, és 26 Valuch István szíves közlése és saját adatok egybevetése nyomán. 325
