Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gy. Gömöri Ilona: A hevesi református egyházközség története a XIX. század elejétől napjainkig

és kenyérosztó tálkát adományozott a hevesi gyülekezetnek, megörökítve rajta saját és felesége nevét.

24 A másik pártfogó Nemesbikki Nyireő István, akinek magyar nemesi családja a borsodi Nemes-Bikkről származott. Az 1800-as évek elején a Protocollum első bejegyzései szerint ő a négy consistorialis tag egyike. Ugyancsak Hevesen birtokos református család volt a Fáy és a Szentmártoni Onody család is. Az 1790-től vezetett anyakönyvek első bejegyzéseinél e családok tagjainak neveit találjuk. Nevüket síremlék is őrzi. 1794-ből máig fennmaradt két kőszarkofág, melyeknek feliratai szerint egyik emlékkő Sz. Ónody Borbáláé (Fáy Sámuel felesége), a másik Onody Jákobé és Fáy Borbáláé.

25 A leányegyházak fentebb ismertetett, 1794-es megállapodása alapján rendelték ki Rimaszombati Szabó Istvánt az átányi anyaegyházba. О az első ismert átányi káplán.

26 Az 1797 január 8-ai hevesi consistorialis gyűlésen a három filia földesurai kérvényezték, hogy a filiákban szolgáló személy ne káplán, hanem prédikátor legyen, ne Átányon, hanem Tenken lakjon, az átányi prédikátortól függetlenül tölthesse be hivatalát a három filiában (Hevesről: Szentmártoni Onody Pál, Tenkről: Tassy Vég Károly, Szárazbőről: Papszász György). Önállósodási törekvésüket a visnyói 1797 január 25-i tractualis gyűlésen sem ellenezték. Végül 1797 április l-jén az esperes (Szőke Ferenc) levélben közölte Csorna Sámuellel, hogy Rimaszombati Szabó István az átányi prédikátortól való függés nélkül folytathatja hivatalát.

27 Kérelmére lakása a pusztatenki egyházban lett. О kezdte vezetni a tenki és szárazbői eklézsia anyakönyveit. Az önállósodás folyamata (XIX. század elejétől 1859-ig) A leányegyházak között Heves kezdettől fogva vezető szerepet töltött be. Önálló anyakönyvet vezetnek (már 1790-től) és az egyesült egyházak első üléseit is Hevesen tartják. 1799-ben Szabó Istvánt az egyházmegyei határozat Dorogmára rendelte. A leányegyházak felháborodtak, hiszen ők azért kérték neki a prédikátor címet, hogy ne lehessen könnyen elhelyezni. Levélben kérték az esperestől marasztását. 1803. június 17-től új egyezség alapján Tenk, Szárazbő az átányi anyaegyházhoz csatlakozott, míg Hevesen tovább erősödtek az önállósodás jelei. 1802-ben az igriczi egyházmegyei gyűlés megfeddi a hevesi leányeklézsiát, „hogy bátorkodtak Tisztelendő Esperest Úr híre nélkül közönséges tanítót magok közibe bé vinni?"

28 A hevesiek törekvése - hogy saját tanítójuk és templomuk legyen - többször szerepelt az egyházmegyei közgyűléseken. „Remény van Oratorium felállítására, mind Oskola rector bevitelére." „32 gyermek mellett tanító nincs."

29 1820-ban a hevesi református földbirtokosok 24 aláírással kérték az egyházmegyétől tanító kirendelését.

30 Meglepő, de talán a nemesi felbuzdulástól mentes tisztánlátás jele Bernáthfalvi Bernáth András levele a megyei táblabíróhoz, melyben kifejtette, hogy mivel 24 DERCSÉNYI Dezső - VOIT Pál 1978. 289. 25 DERCSÉNYI Dezső - VOIT Pál 1978. 293. A síremlékek a régi református temető felszámolása után (1984) a Hevesi Múzeumi Kiállítóhely gyűjteményébe kerültek. Restaurálásukat tervezzük. 26 A káplán a protestánsoknál helyettes pap, segédlelkész. Vallástörténeti Lexikon 1983. 138. 27 NAGY Mihály 1888.6. 28 SRK.L Kgg.II. 16. Közgy. jkv.-ek. Alsó-Borsod. 1799-1882. Egyházmegyei közgyűlés - Igriczi 29 SRK.L Kgg.II. 16. Egyházmegyei közgy. 1819. mára 23. Gelej 30 SRK.LR.A. VIII.1/4. 1820. márc. 14. 295