Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gy. Gömöri Ilona: A hevesi református egyházközség története a XIX. század elejétől napjainkig

építéséhez, amelyet 27 éven át építettek.

12 Ezt a véleményét azonban semmilyen forrás nem támasztja alá. Kétséges azért is, mert a XVIII. század közepén tilos volt az imaházakhoz tornyot emelni. Ahol mégis megtették, mint például a közeli Roffon Borbély Mihály, a vármegyei hatóság leromboltatta. Erősen korlátozta a protestánsok lehetőségeit III. Károly 1731-ben kiadott vallásügyi rendelete, a Carolina Resolutio, amelynek egyik pontja szerint a nem articularis helyek protestánsai a plébánosok alá tartoznak. Articularis helynek az a település számított, amelyet az 1681. évi országgyűlés 26. cikkelyében felsoroltak. Ez csak 11 vármegyére terjedt ki. Ezért alakult az a határozat, hogy egyebütt mérvadó az 1681 előtti állapot. Ez volt érvényes Heves vármegyére is, mivel ott nem volt articularis hely. Ez szerencsésebb helyzetnek bizonyult, mert ahol a helységek név szerint felsoroltattak, a vallásszabadságot csak oda korlátozták. At any leány egyházaként (XVIII. század elejétől a XIX. század elejéig) A leírások szerint Heves és környéke a kérdéses időpontban a török pusztítás miatt szinte teljesen néptelen volt.

13 Mindenesetre az bizonyos, hogy a lakosság 1690 előtt, a törökök ittléte idején arra kényszerült, hogy Heves északkeleti határába, a mai Alatka közelébe települjön ki.

14 így a folyamatos vallásgyakorlat létét nem is lehetett nyomon követni. De ebben az időszakban a hevesi reformátusok már az átányi anyaegyházhoz tartoztak a szomszédos puszták, Tenk és Szárazbő reformátusaival együtt. A kapcsolatra utaló első adatunk 1731-ből származik, amikor a gyöngyösi vármegyei közgyűlés utasítására a megyében levő egyházi javakról összeírás készült. Eszerint Hevesen az „itt saját birtokon élő helvét hitvallású nemesek az átányi helvét hitvallású lelkészhez tartoznak."

15 A csendes ellenreformáció részeként királyi parancs nyomán 1747-ben Barkóczy egri érsek eltiltotta Átány lelkipásztorát, Tunyogi Miklóst, és megtiltotta a szórványokban lakó híveinek lelkigondozását.

16 A protestánsok helyzete II. József Türelmi Rendelete (1781) után kezdett javulni, hiszen számos fontos joghoz jutottak. Most már a nem articularis helyeken is szabadon gyakorolhatták vallásukat. A filia tagjai továbbra is kötelesek voltak stólapénzt fizetni a katolikus papnak, de az egyházi cselekményeket az adott helyen nem katolikus lelkészek is végezhették. Az 1727-től vezetett átányi református anyakönyvek bejegyzései hevesi személyekről is tudósítanak, a személynevek elé írt „Hevesi" megnevezéssel. Az anyaegyháztól elszakított három leányegyház 1784 július 30-án a megyéhez folyamodványt adott be, amelyben leírták vallási hovatartozásukat, és újraegyesítésüket kérték. A válasz 1784. augusztus 3-án a gyöngyösi megyegyűlésen adatott meg. Itt a királyi rendelet alapján megengedték az udvari paptartást Csorna Sámuel tenki nagybirtokosnak, így a három leányegyház lekigondozása is biztosítva volt. Az egyházmegye Szentpétery Fodor Pált rendelte ki, azonban rövid idő után, 1789-ben a „leányegyház híveinek és az úri rend nagy fájdalmára" Makiárra rendelték.

17 Néhány év múlva egy királyi rendelkezés szabad utat nyitott a leányegyházak egyesülésére. A három leányegyház 1794 február 12-én 12 VÁRADY József 1989. 132. 13 BÉL Mátyás 1730-1735.; DERCSÉNYI Dezső - VOIT Pál 1978. 283.; SOÓS Imre 1955. 14 MAJOR Jenő - PALOVICS Lajos 1981. 15-16. 15 SZEDERKÉNYI Nándor 1893. 202. 16 NAGY Mihály 1888.2. 17 NAGY Mihály 1888.3. 293