Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Gy. Gömöri Ilona: A hevesi református egyházközség története a XIX. század elejétől napjainkig

Gy. Gömöri Ilona A HEVESI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE A XIX. SZÁZAD ELEJÉTŐL NAPJAINKIG A hevesi református egyházközség a Tiszáninneni Egyházkerület Egervölgyi Egyházmegyéjéhez tartozik. Kis lélekszámú gyülekezet, alig négyszáz tagot számlál. Hevesen élő reformátusokról már az 1570-es évektől kezdve tudósítanak bennünket az egykori források. A XVIII. századtól a kis közösséget az átányi anyaegyház leányegyházaként tartották számon. 1859-ben lett önállóvá, anyaegyházzá. Hihetetlenül nehéz agyagi körülmények között tartotta és tartja fenn magát önállóan csaknem 140 éve. Figyelemreméltó ez azért is, mert Heves és a környező települések lakói Átány kivételével legnagyobbrészt római katolikusok. Dolgozatomban bemutatom a gyülekezet küzdelmes két évszázadát, mely főként az egyházközség saját irataiból ismerhető meg. Az ezt megelőző évszázadok hevesi reformátusokra vonatkozó történetét munkámban csak érintem a fellelhető dokumentumok függvényében. Ismertetem az önállóság megteremtésének folyamatát és körülményeit, az egyházalapító földbirtokosokat, a történelmi események sodrásának lenyomatát a kis egyházközség életében. Munkámban forrásként elsősorban a presbitériumi jegyzőkönyveket használtam, melyek 1845-től napjainkig néhány év kihagyással fennmaradtak, továbbá az egyházközség 1790 óta vezetett anyakönyveit. Ezen kívül alapvető adatokat meríthettem a Sárospataki Református Kollégium Levéltárának hevesi iratanyagából. Megjegyzem még, hogy a presbitériumi jegyzőkönyvek adott részleteire, mint forrásra, nem a jegyzetek között, hanem a szövegben utalok a presbitériumi gyűlés időpontjának megjelölésével, mivel a jegyzőkönyvek számozása helyenként rontott, illetve hiányos. A reformáció és ellenreformáció korában, (XVI-XVIII. század) A hitújítás kezdetének idején Heves virágzó mezővárosként a megye igen jelentős településének számított. Rangos szerepe a korafeudális időkben alakult ki, amikor Heves ispáni központ volt, Hevesújvármegye mértani középpontjában feküdt. Növelte a település tekintélyét, hogy az Egri Püspökségen belül főesperesi kerület székhelye is volt.

1 A város középkori fényét a török pusztítás véglegesen megsemmisítette, jelentőségét soha nem tudta visszaszerezni. A leírások szerint a reformáció korában Abaúj, Borsod, Gömör, Heves, Hont, Torna, Zemplén és Ung vármegye lakossága szinte teljesen a kálvini irányzat követője lett. Itt a reformáció terjedésének az ország három részre szakadásáig semmiféle 1 MAJOR Jenő - PALOVICS Lajos 1981. 54-55., KRISTÓ Gyula 1988. 398^106. 291