Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Löffler Erzsébet: Szőlőbeli rendtartás Egerben a kései feudalizmus korában
7. Tilos volt a szőlőben bármiféle állatot tartani, vagy legeltetni, mert akit ezen tetten értek a pásztorok, vagy kerülők, egy Rhenes (rajnai) forint büntetést kellett fizetnie a „hegyi kasszába" 8. Ha valakit azon értek, hogy karót lop, vagy a szőlőben karót éget, kunyhót rongál, megkárosítja a gyümölcsfákat és oltványokat, minden személyválogatás nélkül kiállították a piaci pellengérre, utána pedig megvesszőztethették. 9. Ha valaki új szőlőt akart telepíteni a meglévő régi mellett, engedélyt kellett kérnie a hegybírótól, aki a kérelmet a földesúr felé továbbította. 10. Ha a szomszédok között vita, vagy ellenségeskedés támadt, a hegybíró megpróbálta kibékíteni őket, de ezért mindkét félnek l-l Rhenes forint büntetést kellett fizetnie. 11. A kapások után járó illetéket a dézsma lerovásával egyidejűleg a kerülők szedték be. 12. A szabályzat utolsó pontja felhívta a vincellérek, kerülők és pásztorok figyelmét a fenti pontok szigorú betartására, illetve feladataik pontos elvégzésére. 25 A magisztrátus igen komolyan vette a szabályzat betartását, ezért a hivatalba lépő pásztoroknak és kerülőknek az alábbi esküt kellett tenni: „Én, N.N. esküszöm az ellő Istenre, tellyes Sz. Háromságra, Boldogs. Szűzre Máriára, hogy ez a kerüllő (pásztor) Küttellességet Magamra válalván tehetségem szerint abban olly híven és igazán eljárok, hogy miattam akár leg kissebb Szüllős Gazdának is éppen semmi kára ne történyen és hogy senki által legyen az Szüllőkben, Gyümölcsökben, Termésben, Termőfákban, Karókban, Vetemény ékben, egy szóval minden Szüllőhöz tartozandókban, fére tévén minden atyafisságot, gyűlösséget, félelmet, ígéreteket, adományt kárt tenni tuttommal nem engedek, magam sem teszek, kárt tevő embereket megkapván a szabót Reguláim Szerint be fogom, és annakillő helyekre bé adom, az kárban talált Marhákat ippen semmi adományért az elől-járóim hírek nélkül ki nem adom, tapasztalt károkat híven bé jelentem, hamissan Senkit bé nem Vádolom, minden parancsolatokban híven, igazán, józanan és Szorgalmatossan el járok. A Kettős Méltóságos Földes Uraságot Ugy a Községet is minden leg kissebb, Kártul oltalmazni fogom, Isten engem úgy segéllyen." 26 1772-ben a püspök és a káptalan újabb rendeletet bocsátott ki a szőlőbeli rendtartás megszilárdítása céljából. A rendelet a következő címet viselte: „Hegybírák, kerülők, pásztorok, vincellérek és munkások iránt szabatott, a Szőllő Hegyeknek szorgalmatosabb Mívelésére és nagyobb hasznok vételére célzó rendszabályok." Az utasításoknak az a része, mely a pásztorokra és a kerülőkre vonatkozik, gyakorlatilag megegyezik a fentebb ismertetett, 1760-ban bevezetett regulával, ez az újabb utasítás azonban a szőlősgazdákra is vonatkozott éspedig az alábbi kötelezettségeket rótta rájuk: 1. Minden gazdának kötelessége volt a szőlejét a legnagyobb gondossággal ápolni. Aki elhanyagolta a művelést, első fokon a hegybírák, másodfokon pedig a városbíró és a magisztrátus előtt felelt lustaságáért. Ha harmadszor is hanyagságon értek egy gazdát, pénzbüntetésre ítélték, éspedig annyi napszámbér megfizetésére kötelezték, ahány kapás szőlővel rendelkezett. Amennyiben megtagadta a bírság kifizetését, a kapásoknak megfelelő számú pálcaütés volt a büntetése. Ha ez a fenyítés sem volt elegendő, a lusta gazdát megfosztották szőlőjétől, és olyannak adták azt, aki lelkiismeretesen művelte. 2. Ez a pont a szőlőbeli állattartásra, legeltetésre vonatkozó tilalom megerősítése. 25 HEML EVI B.XXXIV.a.59. Hegykerülők utasítása, 1760. 26 HEML EVI В. XXXIV а. 33. 1760. Formula furamenti pro circulatoribus Montanis deserviens (Hegykerülők eskűszövegének mintája). 258
