Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

kláris, l arany fülönfüggő, 1 aranyszív, 1 aranygyűrű, 5 szíjvégek alsó része, 1 szíjvég felsőrészének külső tagja, 1 szívalakú rézdarab, 1 kivágott gömbölyű rézlemez, vaseszközök töredékei, övnek vasdarabjai, karikán lógó bronzfüggő, I. Román és fiainak, Cristofornak és VIII. Constantin emlékpénzének csonka, darabja, 7 db keleti pénz vidékünk különböző helységeiről, szívalakú kőamulette, 2 pecsétgyűrű, sírbantalált szénmaradványok. Magyar telepeken talált őskori edények: korongon készült jületlen kis fazék, egy csupor fele, a fentiekhez hasonló csupor Pasztáról, 1 tál, kis fazék, dúccal ellátott fazék, s-füllel ellátott félcsupor, az előbbi Mocsolyán, az utóbbi a dósai Kápolnahalmon találtatott, csipkézett és keresztvonásokkal díszített kis csupor, korongon készült kétfülűfazék, három dudorral ellátottfüles edény, kézzel készített kis tál, féltégely, játékbögre, lovas vitéz sírjában talált cserép darabok Novajról, négy fazéknak a darabja a borsodi várból, egy fedőnek a teteje, három agancsdarab, egyike kalapáccsá fúrva, szarvas koponya két aganccsal, szarvas koponya, búzatörőkő, bölényszaru, fádarabkák, gerendadarab a borsodi várból. " * * * Végezetül hadd idézzek néhány mondatot Breznay Imrének az Egri Népújságban Bartalos halála után négy nappal - 1923 december 28-án megjelent nekrológjából: „Bartalos Gyula feje és nesztora az egri szellemi triumvirátusnak, amely állott Bartalos Gyulából, Kandra Kabosból és Türk Frigyesből. A leggyöngébb testi szervezetű Bartalos több évvel túlélte társait, míg a legépebbnek mutatkozó Kandra, mint első hagyta el barátait. Bartalos a bölcs Solon által megjelölt hetven éves emberi korhatárt majdnem három lusztrummal haladta, túl, aki pedig évtizedekkel korábban szeme világát is alig tudta megmenteni, a mindent majd meggyógyító jóságos természet kegyes segítségével. Mindhárom férfiú egyéb tudományok mellett főleg az archaeologiában kereste lelki gyönyörűségét, amelyhez a mythos kutatása is tartozik. Közülük a mithológiában jeles művével, főleg Kandra Kabos tündökölt, amely művéhez különben két társa is segítséget nyújtott. Barátságuk, az anyagiakat nem hajhászó, nem ebbe a világba való volt, hogy ezt a mai hitvány, durva kor meg sem tudta érteni és ezt a tüneményes, nobilis, bensőséges barátságot rút rágalmakkal akarta kikezdeni; de hát ők, a klasszikus férfiak, azt tartották: пес alta, песporfunda nos horrent... Bartalos Gyula, ez az igazi jó magyar ember, a legnehezebb papi teendőket is a legnagyobb buzgalommal teljesítő, kiválóan jó pap, hangyaszorgalmú vérbeli tudós, az egész országon át fáradságot nem ismerő, fürkészve, lábon járó kutató archaeologus volt. A már ifjú kora óta gyönge szervezetű, mondhatnám beteges ember, bizonyára a szabad természetnek köszönheti ily körülmények között is egyházmegyéjének nesztori — hogy úgy mondjam — tiszteletre méltó nagy méltóságát. Azért helyes, és útmutatóul szolgálhat az a tétel, hogy jó a természetet szeretni, mert azt feltaláljuk és csakis ezt találjuk fel a balszerencse és minden bajnak napjaiban... " 223