Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai
település mellett építette fel várát", ami abból - a kellően alá nem támasztható — felfogásból származik, miszerint „a 9. század végén a Kárpát-medencében csak szláv nyelvű népességet tudunk kimutatni. " I38 5. A településegyüttestől északnyugatra, a Léleklyuk-tetőn pedig egy közelmúltban felfedezett, ismeretlen eredetű sáncvár, aljában egy mesterségesen kialakított kürtös sziklahelyiség — a Léleklyuk-barlang — található. A kis méretű földvár sáncai esetében - okleveles és irodalmi említések, valamint régészeti leletek hiányában - az építés és használat idejét nem lehet meghatározni. A kutatók tipológiai megfigyelések alapján e földvár korát a XI. századi nemzetségfői vár és a XII. századi lakótorony közé helyezik. 139 A Léleklyuk-tető riolittufa kőzetébe vájt - a vár alá benyúló - archaikus pince eredetéről sem tudunk semmit. A mesterséges, kürtös sziklaüreget - a Léleklyuk-barlangot először Bartalos ismertette 1891-ben az Archaeologiai Értesítőben: „Még nevezetesebb... a latori léleklyuk, ezen riolitbarlangnak hossza 24 lépés, oldalága 10 lépés, hogy pedig ez sem pince nem lehetett, sem hodály, világosan bizonyítja ama, tágas léleklyuk, melynek átmérője másfél méternyi lehet és egyenes irányban a dombtetőig viszen ki, és tátott szájjal nyeli be az esőt, havat; a süvöltő vihar pedig szabadon jár be rajta... 140 A bejárat után egy sziklahelyiségbe lépünk, ahonnan pontosan északi irányba vezet a főüreg, amely az elejénél 1,8 méter széles, a vége felé pedig 3,3 méter (a magasságát a padlószint feltárásával lehetne meghatározni, jelenleg átlag 2 méter). A 13 méter hosszú folyosó rakott falban végződik. Ebből 6,5 méter után kissé hegyesszögben ágazik ki az oldalfolyosó, amely 10-11 méter hosszú és 2,7 méter széles. Az oldalág elejénél nyílik az a széles, 1,25-1,3 méter átmérőjű, függőleges kürtő, ami a vár sáncaival övezett dombtetőre vezet. A boltozatos pince oldalfalába több fülkét faragtak, melyeken még Bartalos felismerte a keretek nyomait, amelyekből a kaptárfülkékhez hasonlóan a lefedés tenyéré következtetett. A kürtő oldalában kőbe vésett felirat látható, melyre már Bartalos is felfigyelt: „ Fent a léleklyukban, körülbelül 5 méternyi magasságban betű-alakú véséseket vettünk észre, ezeknek fölismerése és följegyzése végett magas-lajtorját szereztünk, melyet hosszú kötél 138 MESTERHÁZY Károly 1989-1990. 248. A szerző egy későbbi írásában azon töpreng, hogy elszlávosodott avarok vagy elavarosodott szlávok laktak-e ezen a tájon, ahol „szláv népességről a korai oklevelek közvetlenül nem vallanak, de a máig is élő szláv helynevek egyértelműen bizonyítják 10—11. századi jelenlétüket. " Szerinte ugyanis: „A latori településhez legközelebb Cserépfalu 1248. évi határjárásában említenek egy Szuduszkafö (Zuduskafeye) határpontot, amely egy szláv összeszorulat jelentésíi szóra megy vissza. " Ebből, továbbá az egyik ház átégett padlójáról előkerült nagy négyszögletes agyagtepsi oldaldarabjából, mely szláv településeken gyakori, valamint az avarokra jellemző cserépüst és sütőharang hiánya miatt és a település szokatlan fekvése (síkvidék széles ártere helyett a hegyvidék lábánál egy összeszűkülő völgyben található) alapján a szláv lakosság mellett tör lándzsát. Igyekezetével összhangban e település temetőjét nem az 5 kilométerre lévő sályi avar temetőben találja meg, hanem a Bükk túloldalán lévő bélapátfalvi temetőben, mert ennek sírmellékletei közt korabeli szláv (morva) temetőkre jellemző ékszert is találtak. A korai szlávok egyetlen biztosnak tartott hagyatéka egy kőkemencés gödörház három edénye, melyek alapján a sály-latorúti korai szláv házat a VII. századra keltezik, nem kizárva korábbi használatát sem. MESTERHÁZY Károly 1994. 869-871.; Lásd még a 110. jegyzetet 139 NOVÁKI Gyula - SÁNDORÉI György 1992. 46. 140 BARTALOS Gyula 1891/1. 140. 209
