Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai
a munka legkezdetén van határozott véleménye a földművek építőiről és véleményéhez látszik keresni a bizonyítékokat. " Másrészt a tervbe vett munkát fontosnak tartja, ahhoz módszertani tanácsokat ad, a kutatásokhoz pedig kitartást és méltó sikert kíván. 85 Bartalos és Hampel között egy életen át tartó baráti munkakapcsolat alakul ki ekkor, amely sűrű levélváltásaikban és találkozásaikban is megmutatkozik. A hosszanti védművekre vonatkozó tanulmányokat Hampel nemcsak ösztönözte, de segítette is, tanácsaival, a kutatás gyakorlati szervezésével. 1897. december 28-án Az »avar sáncok« maradványairól a »Csörsz« és »Ördög« árkokban címmel tart előadást az Országos Régészeti és Embertani Társulat ülésén, ahol Nagy Géza, Hampel József és Halaváts Gyula szóltak hozzá a témához. 86 A következő évben a Nemzeti Múzeum Főfelügyelőségének intéző tagjai előtt értekezik. 87 A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének Tanácsa július 1-én tartott ülésén megfelelő támogatás elnyerése céljából Bartalos kutatásait felterjesztette a minisztériumhoz. Ezt követően a Vallás és Közoktatási Minisztérium - 1898. augusztus 5-én kelt jóváhagyásával - 1902-ig tartó folyamatos anyagi támogatása mellett folytatta ezirányú tevékenységét. 88 Eredményeiről évente beszámolt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének, több értekezést, tanulmánysorozatot publikált e témában, majd 1910-ben egy nagyobb műben, a Magyarország önállásának és függetlenségének kivívása 1074- és 1075-ben. A csörszárkok, mint haditényezőknek felhasználása által című könyvében foglalta össze addigi eredményeit. A Pro memóriához tartozó levélben megfogalmazza, hogy bár eddigi tanulmányai bőséges adatokra támaszkodnak, de az ősi honvédelem gyepűit felderítendő kutatásai koránt sincsenek befejezve. A Pro memoria című kézirat 15. oldalán olvashatjuk: „Eredménynek legyen szabad betudnom azon térképvázlatokat, melyeken jeleztük az okmányok és feljárásaim nyomán kiderített csörszárkok vonalait. Ezek ugyan nem mondhatók teljesen bizonyosaknak, de összevetve a Fröhlich, Téglás Gábor, Lanfranconi, Hodinka és más tudós kutatók jelzéseivel, világot vethetnek a gyepűk kérdéseinek tisztázására. " A következő térképtáblákat készíttette el Bartalos Gyula: 1. sz. A Bükkség tábori térképén (Miskolc és Eger kolumnáján) előforduló kőgarádoknak vörös színnel jelzett elágazó vonalai 2. sz. A Mátrának és tőle nyugat és északnyugatra eső hegyvidékeinek kőgarádjai és a délen elterülő síkság csörszárkainak térképe, a csörszárok látképével T 141 3. sz. A Tisza, Hernád, Tarcafő, Poprád, Ondava és Bodrog folyók vidékén elterülő hegylánc és síkvidék gyepűinek térképe T 142 4. sz. Magyarországnak északra eső gyepűvonalai T 143 5. sz. A Duna- és Tisza-köz alsó vidékének és külső tájékainak gyepűvonalai T 140 6. sz. A Tisza és Maros közén elterülő Alföld gyepűvonalai T 139 7. sz. Magyarország észak nyugati részének gyepűvonalai T138 85 HAMPEL József 1890. 445-446. 86 SZENDREI János 1898. 50.; OSZK Kt. Fol.Hung. 2531. 87 EFL.PBI. 2900/1898. 88 BARTALOS Gyula 1910/2. 8.; HAMPEL József 1898. 377. Bartalos a hazai ősi védmüvek felkutatására mérnöktársával együtt 600 forintot kapott. 197
