Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

felére elfogadottá vált tételt és kételyeiknek - tudományos pályafutásukat is kockáztatva hangot is adtak. Koruk dogmatikus tudományos szemléletét kritikával illető személyiségek voltak: Almúsy György, Fischer Károly Antal, Fiók Károly, Rohonyi Gyula, Thury József, Vámbéry Ármin és Nagy Géza, akivel Bartalos személyes munkakapcsolatban is volt.

37 A „Pro memoria" kézirat Az eddigiekből látható, hogy Bartalos történetkutatói módszere napjaink modem metodikai követelményeinek is megfelel. Feltárta a forrásokat és csak kritikai elemzésük után vonta le következtetéseit. Ismerte korának szakirodalmát, melynek tanulmányozásához az is hozzá segítette, hogy lakása a Líceum épületében volt, ahol a főegyházmegyei könyvtár értékes gyűjteménye a rendelkezésére állt. Tanulmányozta a régi okmányokat, okleveleket, térképeket (ezekből jegyzetelt, az adatokat rendszerezte, kritikai elemzésük után katalogizálta) és az így nyert adatokat a helyszínen ellenőrizte: terepbejárásokat végzett, helyszíni terepszemléket tartott. A könyvtári, levéltári kutatásokban Katidra Kabos, terepi vizsgálódásaiban Türk Frigyes volt nagy segítségére. „Jogász ifjak segítségével tél szakban összegyűjtöttük az ide vonatkozó adatokat, nyaranta pedig, és még inkább őszrekelve kirándulásokat tettein, hogy autopszia folyamán nyerhessek biztosabb adatokat. "

38 Nagymonográfiájában is megjegyzi: „...nem egyoldalulag okmányokra, könyvekre támaszkodtam, hanem tényekre, helyszíni kutatásokra is, és főképpen ezekre fektettem a súlyt. "

39 „Feljárásait" - ahogy saját megfigyeléseit, helyszíni tapasztalatgyűjtéseit nevezi naplóiban pontosan dokumentálja. Feljegyzései közül ezek, az autopszia útján, terepbejárásai során összegyűjtött adatok a legfontosabbak; a mai kutatás számára felbecsülhetetlen forrást jelentenek. A „tárcajegyzeteiből" könyvalakba átírt „emlékiratainak" kilenc füzete 1994. szeptemberéig ismeretlen helyen lappangott. Bartalos naplóinak megtalálását az egri Főegyházmegyei (Érseki) Levéltár Bartalos-hagyatékában található gépelt kézirat gondos áttanulmányozása tette lehetővé. A Pro memoria alcíme így hangzik: Bartalos Gyula dr. a kaptárkövekre és egyéb régészeti leletekre, különösen pedig a csörszárkokra és kőgarádokra vonatkozó terjedelmes tanulmányához. Ez az írás kivonata, mintegy tartalomjegyzéke régészeti kutatásainak és melléklete egy 1917. december 18-án kelt, az akkori érseki helyettesnek, Debreczeni Jánosnak címzett levélnek.

40 Ebben a levélben Bartalos azon sajnálkozik, hogy az évek során gyűjtött adatai még koránt sincsenek feldolgozva, s ő erre már képtelen (78 éves ekkor, egészségi állapota is nagyon megromlott), ezért olyan történettudóst keres, aki ezt a munkát a kijelölt irányban befejezné. „Az volna most a feladatunk, hogy a tanulmányomnak tulajdonjoga és használati birtoklása, nemkülönben hűséges konzerválása biztosítassék. Kár lenne, ha. annyi költségen és oly sok fáradtsággal gyűjtött adataim minden eredmény nélkül, a jegyzetekkel, térképekkel, forrásmunkákkal együtt veszendőbe mennének. "

4I Kutatásainak eredményeit 37 OSZK Kt. Fol.Hung. 2531. 38 BARTALOS Gyula 1917. 11. 39 BARTALOS Gyula 1910/2. 7. 40 EFL. PBI 1488/1918. 41 EFL. PBI. 1488/1918. 186