Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai

Ez a feloldása Bartalos azon mondatának, mely szerint: „Én határozottan a Gondviselés működését vallom a történelemben. "

9 Ez történelemszemléletének az egyik oldala, a másik: „az ember szabad akaratának eseményekben való leírása". Metodikáját a partikuláris szinten történő tájékozódás jellemzi. Metodikája A történettudomány művelésében - empirikus, tapasztalati tudományról lévén szó a „gyakorlati" módot tartja célravezetőnek: „Használjuk mi is itt e gyakorlati könnyebb módot, menjünk (inductive) a történelem fejlődésének útján, hogy addig is világos nézetet szerezzünk e nagy tartományon, mígnem majd elmélet deductióval mélyebben behatunk lényegébe. "

10 Módszerének lényegét Hampel Józsefhez írt levelében is kihangsúlyozza: „az adatoknak egész láncolatára hivatkozhatom már eddig is, melynek gyűjtésében én is az inductív rendszert használtam és csak adatok alapján és csak óvatosan léptem a deductióra. "

11 „Hogy pedig még világosabban szóljak, ezen inductív rendszert hasonlónak mondom a touristának azon eljárásához, ki megérkezvén egy nagy városba, mielőtt azt behatóan tanulmányozná, kocsiba ül, és beszaladja annak nevezetesebb helyeit, majd egy magasabb pontról, mintegy madártávlatból áttekint az egészen és egy általánosabb képet alkot lelkében, csak azért, hogy azt később részenként színezze ki magának a pontosabb észlelés célján. "

I2 A történettudomány „ nagy dűlőjét" három kisebb „ mezsgyére " osztja: „Első az írott emlékek összegyűjtése: a codexek tanulmánya. Második, a nyelvészeti összehasonlítások és népismei összevetések. Harmadik, a régészeti tanulmányok és azoknak gyakorlati alkalmazása, mely még a kezdet nehézségeivel küzd. "

13 „Manap az egyháztörténelem is több forrásból merít, nemcsak az okmányokból — segédtudományai is számosak. Ott, hol nincsenek isteni források, vagy nyilvános jellegű írott okmányok, tekintetbe jönek a. magán hagyományok is, emlékkövek, szobrok, képek, műemlékek, mondák, költészet, néprajzi adatok sat; mert még a legendaszerű elbeszélésben is sok igaz van, csak meg kell tudni választani amit betűszerinti értelembe kell venni, attól, melynek csak vonatkozása igaz. "

i4 A történetírás, illetve a történetkutatás forrásairól tett megállapítását így indokolja: „Az okmányok adják ugyanis a tájékozódást; a nyelv, a népisme közelebb hozza a quis (ki?) és quid (mi?) alanyát; a régészet az ubi (hol?) és quibus auxiliis-re (leinek a segítségével?); végül ezeknek összevetéséből a történelem bölcsészete a cur (miért?), quomodo (hogyan?), quando (mikor?) kérdés ékre felel meg drámai megjelenítései által. "

15 Ez utóbbiról megjegyzi: „A miben azonban senkitől sem kell kölcsönkérnünk elveket, az a történetírás legfontosabb kelléke tudniillik, az oknyomozás Pragmatismus; a pogány philoso9 BARTALOS Gyula 1910/2. 35. 10 BARTALOS Gyula 1888/1. 466. 11 Bartalos levele Hampelhez. 1891. január 11. OSZK Kt. Fond VIII. 2435/1. 12 BARTALOS Gyula 1888/1. 466. 13 BARTALOS Gyula 1887. 155. 14 BARTALOS Gyula 1888/1. 484. 15 BARTALOS Gyula 1887. 155. 181