Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Bodó Sándor: Magyar múzeumok gyűjteménygyarapodása 1985–1995 között

Bodó Sándor MAGYAR MÚZEUMOK GYŰJTEMÉNYGYARAPODÁSA 1985-1995 KÖZÖTT E tanulmány Bakó Ferenc, a kiváló néprajztudós köszöntéséhez kíván csatlakozni. Tárgyának megválasztása természetesen nem a véletlen műve, hiszen az évtizedeken át betöltött Heves megyei múzeumok igazgatói posztján, illetve a néprejzkutatói tevékenysége során egyik legfontosabb feladat Bakó Ferenc felfogásában éppen a múzeumi gyűjtemények gazdagítása volt. Joggal hivatkozott 1987-ben a hetvenedik születésnapra megjelent méltatásban Balassa Iván a kiemelkedő gyüjteményszervező tevékenységére, amely szerint „csaknem három évtizedes mukája eredményeként, jóformán a semmiből indulva olyan múzeumot szervezett, mely nemcsak eléri a legtöbb megyei múzeum szintjét, hanem sokat túl is szárnyal" (Agria XXIII. 1987. 5-10.). A huszadik század végének magyar közhite múzeumainkat olyan intézményeknek tekinti, ahol a művelődés fejlődése szempontjából fontos műtárgyakat, emlékeket, „régiségeket" gyűjtenek, tudományosan feldolgoznak és kiállítanak. A kulturális életnek ez a sajátos ágazata közmegbecsülésnek örvend, a múzeum számos önkormányzat, jogi- sőt magánszemély presztízs-intézményévé vált. Általános szerepét és társadalmi megítélését híven mutatja az a számsor, amely szerint 1985-ben 630, 1990-ben 752, 1997-ben 767 múzeum és kiállítóhely működött Magyarországon. 1996 őszén jelent meg a magyar múzeumlátogatók kézikönyve, amely számba veszi a hazai múzeumokat és kiállítóhelyeket. Adatai közel 950 intézménybe kalauzolják el a múzeumi ismeretek iránt érdeklődőket. A számok is rávilágítanak arra, hogy az eltelt tíz évben (de különösen 1990 óta) intézményeink ugyancsak érdekes és változatos sorsot éltek át. (Magyarország múzeumai. Múzeumlátogatók kézikönyve. Budapest, 1996.). Mindenekelőtt gyűjteménygyarapító tevékenységüket végezték eredményesen. 1985ben 9,7 millió műtárgyat regisztráltak (ebben az évben 272 ezerrel gyarapítva a múzeumi tárakat), melyek közül 5 millió régészeti, 1 millió természettudományi, 771 ezer történeti, 739 ezer néprajzi emlék. 1990-ben 13 millió jelzi az egyetemes gyarapodást (a muzeológusok szerzeménye ebben az évben 238 ezer), ahol a régészeti tárak már 7,2 milliót, a történetiek 849 ezret, a néprajziak 819 ezret őriztek. A folyamatos munka 1995-re pedig már 18,9 millió muzeális emléket eredményezett. (A statisztikai adatok forrása: Bandi Gáborné-Juhász János: A magyarországi múzeumok statisztikai adataiból, 1990-1994. Budapest, 1996.). (Szeretnék szabadulni a számok bűvöletéből, de a teljesség kedvéért meg kell a következőket említsem. Az eddigi adatok csak az egyedileg leltározott vagy számon tartott és a becsült műtárgyak egyesítsését mutatják. Ha kiegészítjük a szekrénykataszteri egységekkel, az általános történeti és irodalomtörténeti dokumentumokkal, az archív fotókkal és negatívokkal, a diapozitívokkal s a könyvtári egységekkel, az összegzett adatok 1995ben meghaladják az 57 milliót.) 15