Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Balassa Iván: Néprajzi gyűjtőúton Bakó Ferenccel

- Bakó Ferenc múzeumigazgató, Eger. Erre a borízű hang is válaszolt a sötétből: - Hagyd, te marha! Ez az egyik riporter! Erre az egész csoport eltűnt a domboldalon, a Jézus életét bemutató stációk irányába, mely igen alkalmasnak bizonyult az ilyen fogócska játszására. Itt kell megjegyeznem, hogy a falú ifjúsága, a magnetofonra való tekintettel, riporter úrnak nevezett bennünket, míg az idősebbek tanár úrnak szólítottak. Közben a stációk védelmében már messzebbről hallatszott a csatazaj, mi meg felvettük a magnetofont, és tovább igyekeztünk szállásunk felé. Alig tettünk pár lépést, egy két főből álló rendőr-járőrrel találkoztunk. Arról érdeklődtek, hogy nem hallottunk-e valami lövöldözést. Igenlő válaszunkra mintha járőri lelkesedésük csökkent volna, és az egyik ilyen elterelő kérdést tett fel: - Tanár urak, nem nehéz ez a láda? - De bizony, majd beleszakad a derekunk! - Tudják mit; segítünk vinni, azok meg hadd lűjjék egymást, majd ha baj lesz, telefonálunk a mentőknek. Erre megragadták a botra húzott magnetofonos ládát, vállukra vették a nehéz terhet, mi meg vidáman követtük a rendőr-járőrt. Mindenki jól járt, mi pedig nyugodt lélekkel kérhettünk veszélyességi pótlékot, amit csak azért nem kaptunk meg, mert Manga János barátunk visszament múzeumigazgatónak Balassagyarmatra. Bakó Feri néprajzi gyűjtőútjai során nagyon ügyesen megszervezte az étkezést, mely elsősorban ebédet jelentett. Érsekvadkerten a tanítók-tanárok asztalánál étkeztünk. Első alkalommal, hogy a rokonszenvet megnyerje Feri, egy középkorú tanárnőnek kijelentette: - Mi Manga János barátai vagyunk! - Na, akkor megvan magukról a véleményem! Nem feszegettük, hogy mi lehetett az elmarasztalás oka, az azonban kétségtelen, hogy Manga többszöri ígérete ellenére se jött el velünk Vadkertre. Mindig azzal tért ki, hogy neki már annyi feljegyzése, sőt dolgozatának megírt részlete van, hogy már semmi újat nem találna. Ebbe bele is kellett nyugodnunk. Elhatároztuk, hogy nemcsak a magyar, hanem a cigány lakosság körében is végzünk gyűjtéseket. Elkülönülve éltek ugyan, de nagyon jól megfértek. Nagyszerű régi magyar, cigány népdalokat, balladákat vettünk fel, némelyiknek egész középkori volt a hangulata. A legtöbbet egy fiatal leány tudta, aki a felvétel elején mindig így mutatkozott be: Raff a Mária, 16 éves. Mivel a cigány negyedben nem vezették be a villanyt, ezért megkértük, hogy szállásunkra jöjjön el. Nem túl nagy lehetett a bizalom, mert három markos fiatalemberrel jelent meg, akiket röviden így mutatott be: - Ezek a férjeim! A nagyszerű zenei anyagot Rajeczky Benjáminnak adtuk át, aki azokat lejegyezte, és az MTA Népzenei Archívumában helyezte el. Sajnos a tervezett „Ersekvadkert néprajza" sohasem készült el, így hát könyv alakban nem látott napvilágot. A magnetofonszalagról lejegyzett adatok mégsem vesztek el, mert azt mindketten hasznosítottuk későbbi munkáinkban. Bakó Ferenc „Palóc lakodalom" с könyvében, mellyel a „néprajztudományok doktora" legmagasabb fokozatot megkapta, melyben én az egyik opponens lehettem. Magam számos adatot használtam innen ,Az eke és a szántás története Magyarországon" с könyvembe. A „Palócok" köteteiben is gyakran találkozunk Ersekvadkert nevével, nem csak Bakó Ferenc tanulmányaiban, hanem az enyémben is, amit a palóc földművelés jellegzetességeiről írtam. Talán egyszer még valaki előveszi ezeket a gyűjtéseket, és lesz belőlük egy összefoglalás vagy legalábbis forráskiadvány. 13