Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Fűköh Levente: A malakológiai vizsgálatok szerepe a régészetben

Antropogén tevékenység kimutatása a Mollusca-fauna segítségével A környezet átalakítása, a természetes társulások egyensúlyának megbontása egyidős az emberiséggel. Az Északi-középhegység barlangi üledékeinek vizsgálatakor több alkalommal lehetett megfigyelni, a gerinces és malakológiai anyagok elemzése alkalmával, hogy az ökológiai paraméterek által determinált faunakép valamilyen külső tényező hatása következtében megváltozott. Ezen hatások értelmezésére a fínomrétegtani vizsgálatok adtak lehetőséget. A barlangi feltárások faunavizsgálatai során első ízben Kordos László hivta fel a figyelmet a Csapás-tetői barlang gerinces faunájában antropogén hatásra bekövetkezett faunaváltozásra. A későbbiekben tovább folyó barlangi vizsgálatok újabb eredményeket hoztak. A Rejtek I.-kőfúlke atlantikumra datálható ún. neolit szintjében (II. üledéktömb) a malakológiai vizsgálatok eredményeképpen kimutatható volt, hogy a zárterdei faunában olyan, nyílt területekre jellemző sztyepp elemek jelentek meg, melyeknek jelenléte klimatikusan nem, vagy csak nehezen értelmezhető. Ennek okát szintén antropogén hatásként lehetett értelmezni, mivel a malakológiai anyaggal együtt feltárt gerinces fauna változatlanul a zárt erdőre, a neolitikumra jellemző vegetációs képre utalt. (Oka, hogy a csigáknál jóval mobilabb gerinces fajok a lokális vegetációváltozás elől ki tudnak térni, míg a növényzethez erősebben kötődő Mollusca-fauna fajösszetétele a növényzettel együtt változott.) A legegyértelműbb antropogén hatásra bekövetkezett faunaváltozás a Kőlyuk II.(Hillebrand Jenő)-barlang Mollusca-faunájában volt kimutatható. E változás nyomon követése érdekében röviden ismerkedjünk meg a barlangban feltárt csiga-fauna szukcessziójával. A malakológiai anyag alapján az üledéksor két nagy szakaszra bontható: a/ az idősebb üledékekben a nyílt területet kedvelő és sztyepp fajok dominanciája figyelhető meg, melyből a bokros, cserjés területekre jellemző Vallonia costata mellett a nyílt, meleg biotópokra jellemző Granaria frumentum és Chondrula tridens relatív gyakorisága emelendő ki. b/ a fiatalabb üledékekben az erdei fajok dominanciája a jellemző. (Clausiliidae és Zonitidae családok fajai). Ebben az üledékkomplexumban található két tűzhelyréteg (1. ábra), mely régészeti anyagával egyértelműen a neolitikum emberének tartós helyben éléséről tanúskodik. Az üledékegyüttes három szakaszra tagolható, melyet az alsó tűzhelyréteg, ill. az arra települt üledékek tesznek lehetővé. Az üledékegyüttes idősebb és fiatalabb mintáiban egyértelműen a zárt erdőre jellemző malakológiai anyag az uralkodó: Clausiliidae, Zonitidae, Limacidae család fajai, addig a tűzhelyrétegre települt üledék mintájában ugrásszerűen megnő a Granaria frumentum és a Vallonia costata relatív gyakorisága. Ennek oka, a barlang környezetében a nyílt, erdei vegetációval nem fedett területek megjelenése. A környezetnek ily módon történő gyors megváltozása nem vezethető vissza klimatikus okokra, amit az alsó és felső minták faunái is bizonyítanak, sokkal inkább antropogén tevékenység eredményeként értékelhető. A tűzhelynyom és az üledékben jelenlévő régészeti leletek

3 (bükki 3 A barlangban, mint az ma is megfigyelhető, s Vértes leírásából is ismeretes, igen nagy kiterjedésű cölöpépítmények voltak, az előtérben zsugorított helyzetben temetett csontvázak kerültek elő. A népesség barlangi tartózkodása a bükki kultúra középső szakaszára datálható. Ezt a Korek által tett megállapítást az 1975-ös ásatások is megerősítették. Az idősebb üledékkomplexumban régészeti leletek nem találhatók. 115