Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Fűköh Levente: A malakológiai vizsgálatok szerepe a régészetben

1. csúcs alapján is határozható fajok (Enidae, Pupillidae családok fajai 2. szájadék alapján is határozható fajok (Clausiliidae család fajai) 3. teljes példány alapján határozható fajok (ide tartozik a legtöbb faj, természetesen kivétel mindig akad, és a gyakorlat is módosítja) 4. Limacidae család fajai (az ún. meztelen csigák) A fauna vizsgálata során észlelt változásokat grafikai módszerekkel ábrázolva, a történések egymásutánja nyomon követhető. Ezzel a módszerrel a kvantitatív faunaelemzés a negyedkor kutatásánál már jelentős eredményekre vezetett. Tudományos háttér Az elmúlt évtizedekben végzett vizsgálatok eredményeként a negyedkori (pleisztocén-holocén) faunát annak törvényszerűségeit, jellemzőit kielégítően ismerjük, s így meg lehetett kezdeni a malakológiai adatokra alapított kronológiai, biosztratigráfiai tagolások kidolgozását. A pleisztocén Mollusca-faunánkat Krolopp Endre sorolta kezdetben faunaszakaszokba (1973), majd később további vizsgálati eredményeket felhasználva dolgozta ki a pleisztocén biosztratigráfiai tagolását, ún. oppel zónák leírásával (1983). Krolopp a pleisztocén malakológiai tagolása során a leirt öt pleisztocén faunaszakasz mellett ismertet egy hatodikat, melyet három szárazságtűrő mediterrán fajjal jellemez, s ezt a faunaszakaszt már a holocénre datálta. Az elmúlt 20 évben megkezdődött holocén faunisztikai kutatás eredményeként napjainkra megtörtént az elmúlt tízezer év malakológiai anyagának átfogó vizsgálata. Megállapítást nyert, hogy az ökológiai paraméterek változásain keresztül a holocénben lezajlott klímaváltozások a mollusca-faunát is módosították. Igen jelentősek azok a változások, melyek a faunát alkotó fajok mennyiségi viszonyaiban következtek be. Ezek a változások ill. a változások hatására bekövetkezett faunaátalakulások jellemzőinek feltárásai tették lehetővé azokat a vizsgálatokat melyeknek eredményeként ma már a fauna alkalmassá vált arra, hogy segítségével paleoökológiai rekonstrukciókat, biosztratigráfiai tagolásokat és zoogeográfiai elemzéseket végezzünk. sabb rendszertani egységbe sorolva tüntetjük föl. (pl. a Clausiliidae családba tartozó fajoknál a leggyakoribb ez a módszer, ahol többek között csúcs alapján a Cochlodina cerata és C. laminata nem különíthető el, pedig lényeges, mivel eltérő ökológiai tartalmat hordoznak. Ekkor a szájadékokat meghatározzuk, hozzárendelünk megfelelő számú csúcsot. Egy fiktív példán szemléltetve: van 3 db C. cerata szájadék, 5 db C. laminata szájadék és 15 db csúcs. Ez a statisztikában az alábbiakban jelenik meg 3 db С cerata, 5 db C. laminata 7 db Clausiliidae indet.) A harmadik csoportba tartozó fajok között is gyakori lehet a sérült szájadék, vagy embrionális kanyarulat, de a ház összessége lehetővé teszi a határozást. Ha esetleg túl fiatalok a példányok, akkor ott is a már ismertetett eljárást alkalmazzuk, egyel magasabb rendszertani kategóriába soroljuk. (Erre általában a Zonitidae és Helicidae családok fajai esetében kerül sor.) A Limacidae család esetében a határozás ma még nem megoldott, általában csak a Limax maximus mészlemezkéjét szokás fajra határozva feltüntetni. Ez is csupán nagyság alapján történik, persze hiba itt is van, mert a fiatal példány esetében az eljárás nem alkalmazható. A fenti módszerek együtt alkalmazandók, s a gyakorlat a hibalehetőségeket nagymértékben csökkenti. 112