Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)
Tari Lujza: Rajeczky Benjamin Heves megyei népzenegyűjtései I. Átány és Bodony
Mennyiségét tekintve összesen ennyi az átányi és a bodonyi gyűjtés. E gyűjtésekről összefoglalásként a következőket állapíthatjuk meg. Bár más és más a gyűjtések kiindulópontja (az átányi egy néprajzi felmérés része, a bodonyi főleg menyasszonysirató gyűjtése), a végeredmény sokban hasonló. A hasonlóság oka részben, hogy a gyűjtésekre ugyanabban az évben kerül sor, s érdeklődése előterében ekkoriban elsősorban a sirató áll. Gyűjtéseit a Néprajzi Múzeum munkatársaként végzi, ám a bodonyit „a Tudományos Akadémia Népzenei Kutatócsoportjának és a Népművelési Minisztériumnak segítségével". 45 így abból a nagyobb közös kutatási programból is kiveszi részét, amely ekkoriban folyik a Kodály vezetése alatt álló MTA Népzenekutató Csoportban. Ennek a programnak a keretében ebben az időben főleg a magyar népzene alkalomhoz kötött dallamait gyűjtik a Magyar Népzene Tára publikációsorozat számára. Rajeczky Benjamin az adatokat abban az esetben is lelkiismeretesen tovább gyűjti, ha a témát feldolgozó kötet már megjelent. 46 Szem előtt tartja ugyanis, hogy más egy összefoglaló kiadvány és más a minden falut (azon belül lehetőleg sok adatközlőt) regisztráló adattár. Ezért tartja fontosnak Átányban és Bodonyban is a naptári év ünnepnapjaihoz kapcsolódó zenei szokásanyag gyűjtését az MNT II. kötete megjelenése után. A két gyűjtés legfőbb eredménye a szokásanyagon belül a siratóanyag és annak publikálása. Mind a négy alosztályra - halottsirató, menyasszonysirató, katonasirató és siratóparódia - gyűjt és közread példákat. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a sirató bár kiemelkedő része, csak egy része a falvak teljes szokásanyagára és zenei ismeretére irányuló figyelmének. Rajeczky Benjamin gyűjtésében ugyanis a fajsúlyosabb siratóval egyenrangú a falu zenei tudására utaló legapróbb zenei adat is. Ennek alapján a zenei stílusrétegek aránya a siratókon kívül a következő: Átányban három különböző stílusrétegbe tartozó régi stílusú népdal, hat új stílusú népdal, két népies műdal és egy hangszeres szignál-imitáció. Bodonyban szintén három stílusréteghez tartozó régi stílusú népdalt gyűjt, melyek egyben a lakodalomnak is részei, s ily módon szokásdalok. További szokásdalként szerepel gyűjteményében két párosító és két jeles napi dallam. A falu zenei ismeretén belül külön is gondot fordít az egyén zenei tudására. Gyűjtői magatartására jellemző, hogy az énekesek kedvéért a hangfelvétellel való takarékoskodás ellenére mindig felveszi az énekesek kedves dalait, akkor is, ha azok kívül esnek a szűkebben vett népzenén. Jó példa erre az átányi Bedécs András által énekelt két népies műdal, Mérten Sámuelné gyermekkori iskolai tandal énekélménye. Ugyanilyen az itt nem idézett parádi Tarjáni Bálint előadásában a gyűjtést indító korai magyarnóta. Az egyén zenei tudásán kívül nagy hangsúlyt fektet az előadói stílusra is. A bodonyi sirató alapján Jakabné és Farkasné zenei stílusát és előadásmódját hasonlítja össze, s az eredményt említett tanulmányában is közzéteszi. Közben arra is figyel, mit tartanak „szép" éneklésnek az előadók, s mennyit ront előadásukon a gyűjtő, illetve a magnetofon jelenléte. 47 A tanulmányban közölt 45 L. RAJECZKY Benjamin 1955a. 169. 46 így például az 1951-ben megjelent I., gyermekjátékokat tartalmazó kötet megjelenése után évekkel később is gyűjt még gyerekjátékdalokat például Terpesen, Pásztón, Felsőtárkányban. 47 „Sajnos a szép >sirató< a gépi felvételeken nagyon ritka: az izgalom vagy az idő kötöttsége miatt legalábbis hiányos." L. Rajeczky Benjamin 1955a. 169. o. „A katonasiratóban Jakabné stílusa hagyományosabb" Uo. Máskor kottára írja, hogy „Rubato helyett izgalmában giusto kezdi". L. 14. kotta. 363
