Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Horváth László: Adatok a gyöngyösi temetők kultúrhistóriájához

Horváth László ADATOK A GYÖNGYÖSI TEMETŐK KULTÚRHISTÓRIÁJÁHOZ A szerző hosszabb idő óta foglalkozik a gyöngyösi temetők kutatásával. 1993ban ez a munka új lendületet kapott azáltal, hogy a város önkormányzata felkért a helytörténeti, kultúrtörténeti, műemlékvédelmi szempontból értékes sírhelyek és sírboltok nyilvántartásba-vételére. Akkor három szempont alapján kerülhetett egy síremlék az általam összeállított nyilvántartásba. Vagy az elhunyt személyének jelentősége (volt polgármester, plébános, író, színművész, stb.), vagy a síremlék kvalitása indokolta fölvenni a védendő sírok közé. A harmadik szempont a síremlék kora volt. Sajnos ez utóbbi indokkal tudtam a legkevesebb objektumot felderíteni. Nagy hiányossága volt az ekkori munkának, hogy a várostörténetben igen jelentős szerepet vivő helyi zsidóság sírkertjét - a készülő rendelet keretében - a városnak nem állt módjában a műemlékvédelmi szempontból feldolgozni. Ez a temető nem a település önkormányzatának kezelésében, tulajdonában van. Ezt az elmaradást is igyekeztem pótolni némileg jelenlegi dolgozatomban. Munkám a többéves terepbejárások által felszínre került adatok mellett ötvözi a temetőkre vonatkozó általános szakirodalom ismereteit, a Heves Megyei Levéltár, a Mátra Múzeum gyűjteményeinek, a Városháza Terv- illetve Térképtárának, az egyházaknak, a Városgondozási Rt.-nek temetőkre vonatkozó anyagával. így az általam lokalizált korábbi temetők mindegyike levéltári, vagy térképes anyaggal bizonyítható, igazolható. A védendő sírok, sírjelek listája sohasem lesz teljes, lezárt. Az idő is azt hozza magával, hogy a felsorolásnak bővülnie kell. A munkát nehezítette a korábbi nyilvántartások, temetőkataszterek csaknem teljes hiánya. Ez nemcsak lassította a kutatást, de némely sír, sírbolt beazonosítását is bizonytalanná, vitathatóvá tette. Végül meg kell említenem a temetők, és főleg a Középső temető igen elhanyagolt állapotát. Ezalatt nemcsak az aljnövényzet burjánzását értem, hanem jónéhány sírbolt, sír felforgatottságát, kifosztottságát is. Talán szerény munkám hozzájárul ezen állapotok megszüntetéséhez is. Jelenlegi temetőink a legalaposabb feltárás után is legfeljebb a XIX. századi, vagy annál újabb sírjeleket, síremlékeket rejtenek. Rendeletben védendő sírkertjeink csak a XIX-XX. századi helytörténetnek, irodalomtörténetnek, kultúrtörténetnek, esetleg hadtörténetnek lehetnek értékes forrásanyagai. A korábbi századok temetőinek nyomát sokszor csak a véletlen hozza felszínre. 187