Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Baráz Csaba–Mihály Péter: A Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkő topográfia újabb eredményei és a fülkék rendeltetésének vizsgálata

s a Kecskekő kaptárkő elnevezését a csúcsok emlő alakjára vezette vissza. A fülkék keresztény rítussal kapcsolatos rendeltetéséről Kubinyi F 1865-ben azt írta, hogy a fülkéket remeték készítették pártfogók számára, de ezt nem néphagyományból, hanem mások véleményéből vette.

49 Lehet, hogy ezen feltételezés a szomolyai Vénhegy IV/38. fülke hátlapján lévő kereszt alakú bevésés nyomán született. Gallus S. régész a holdvilág-ároki feltárások nyomán (1941) úgy vélte, hogy a fülke nélküli pogány köveket a fülkék befaragásával szentelték meg és keresztény kegytárgyakat tartottak bennük.

50 Legújabban Mesterházy K. fogalmazta meg nézetét, miszerint a „kaptárkövekben" zoroasztriánus (párszi) hívők temetkezési szokásait véli felfedezni. Szerinte nem lehetetlen, hogy a holttestek korhasztása után a csontokat a fülkékbe helyezték.

51 A fenti feltevések a bronzkor és a középkor közötti tág időhatáron belül oszlanak meg. Az egyes hipotézisek nincsenek kellően adatokkal alátámasztva, néhányan a fülkék alapos vizsgálata és ismerete nélkül fogalmazták meg a rendeltetéssel kapcsolatos véleményüket. A kutatástörténet eddigi eredményei alapján egyik feltételezés sem bizonyítható, de nem is cáfolható. Megjegyzések a 6. táblázathoz I. A fülkék tipológiai kiértékelésénél ügyelni kell arra, hogy míg a méhészet és a temetkezés logikáját, eszközigényét és gyakorlatát ismerjük, illetve rekonstruálni tudjuk, addig a kultikus szertartás mibenlétét nem! Egy esetleges szertartáson nem tudjuk, hogy pontosan mire gondoljunk, alatta milyen tevékenységet, eseménysorozatot értsünk. Tehát a topográfiai adatokból levont következtetésekből jelenleg csak a méhészeti rendeltetés és az urna (csont) tartó szerep lehetőségét vagy lehetetlenségét próbáljuk igazolni. Az áldozati célú fülkehasználatot - konkrét adatok hiányában - a legtágabban kell értelmezni. A tipológiai vizsgálatba leginkább a keretnyommal rendelkező, viszonylag ép fülkék vonhatók be. (10. kép) Ezek nyílása mentén megfigyelhető befaragott keretnyomból és éklyukakból azt az általánosítható következtetést vonhatjuk le, hogy a kaptárfülkéket fedőlappal letakarták, lezárták. (Méhészeti rendeltetés esetében tehát maguk a fülkék voltak a méhlakások, beléjük sem kast, sem köpú't nem helyeztek, ekkor ugyanis szükségtelen lenne azokat lefedni. Urna- vagy osszáriumtartó fülkeanalógiáknál nem ismert a zárólap alkalmazása, de ennek itteni megléte nem zárja ki a fülkébe történő temetés lehetőségét. A jóval általánosabb kultikus rendeltetés, áldozati szertartás, egyéb vallási rítus már inkább igényelheti a lefedést.) Egy lelőhely fülkéinek vizsgálatakor a faragási hasonlóságok nyomán a fülkék kifaragásának időrendjére nem lehet következtetni. Néhány helyen megfigyelhető, hogy azonos külső hatásnak kitett felületen, az egymás mellett lévő fülkék a természetes kopás különböző stádiumait mutatják, amit aránytalan kőzetpusztulással vagy rongálódással nem lehet magyarázni. Ebből arra következtethetünk, hogy a fülkéket nem egyszerre, hanem több periódusban faragták ki, évtizednyi, esetleg évszázadnyi eltéréssel. (12. kép) (Ezt támaszthatja alá az eddigi ásatásokból előkerült kerámiatöredékek 11-15. sz. közötti időre való datálása is.) 49 SZABÓ Zoltán noszvaji tiszteletes szóbeli közlése.; KUBINYI Ferenc 1865. 10. sz. 452. 50 GALLUS Sándor 1941. III. 21. 4. 51 MESTERHÁZY Károly 1994. 203-204. 84