Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Király Júlia: Gárdonyi Géza és a nyelvművelés

Király Júlia GÁRDONYI GÉZA ÉS A NYELVMŰVELÉS A Gárdonyi-hagyaték Amikor Gárdonyi Géza 1896. október 10-én megnézte azt a 750 forintba kerülő öreg és csúnyácska házat, amely később otthona lett, a következő gondolatot fogalmazta meg: „A ház nem ér semmit, de a fekvése megfizethetetlen."

1 Gárdonyi a milleneumi ünnepségek elcsendesülése után költözött vidékre. Sohasem volt igazán otthon a fővárosban, főképpen nyugalomra vágyott. A napi robotját végző újságíró fölött győzött az alkotni akaró író. A munkához csendre és nyugalomra volt szüksége. Nem zárkózott el az élet elől, de kívül szeretett volna maradni. Nem az életről írt, ami idegen volt számára, hanem az élet ellen, s gyakran nem is a valóságról, hanem a fantáziájából, vágyaiból születtek meg művei. Amikor Egerbe költözött, nem szakította meg kapcsolatát a külvilággal. A fővárosi lapoknak szünet nélkül küldte írásait, az újságokból figyelemmel kísérte a politikai eseményeket, sőt még az apróhirdetéseket is végigolvasta. A kíváncsiskodókat nem szerette, de senkit nem kergetett el, látogatói pedig szinte naponta voltak. Mindennap dolgozott. Csendben és nyugodt körülmények között tudott elmélyülni. Mindent bezárt maga körül, csak az íróasztal feletti ablak bocsátotta be a nappali fényt. Szerette a rendet maga körül. Mindenről feljegyzést készített, mindent megőrzött a legapróbb papírig, mert tudta, hogy még valamire felhasználhatók. (Van a hagyatékban több olyan boríték, amelyben valamilyen postai küldeményt kapott, s azt a borítékot cédulák összegyűjtésére használta.) A munkát éjszaka sem tette le egészen. Ágya mellett mindig készenlétben állt a papír és a ceruza, hogy ami az agyán átfutott és fontos lehet, lejegyzésre kerüljön. Feljegyzéseinek tetemes hányadát a hagyatéka ma is őrzi. Ha nem írt, akkor olvasta mások műveit. Gondosan összegyűjtött könyvtárának szinte minden könyvén látszik, hogy többször olvasta. Számára nem olvasmányainak tartalma volt az elsődleges, nemcsak azok belső logikáját kereste, hanem leginkább azokat a gondolatokat emelte ki, amelyek közel álltak szívéhez, elképzeléseihez, s azokat látta el széljegyzetekkel, amelyek túlságosan idegenek voltak tőle. A szerző üzeneténél számára fontosabb volt az, hogy önmagát, önmaga igazolását találja meg. Alig volt a tudománynak olyan ága, amellyel a maga szerény, laikus módján ne foglalkozott volna. 1922-ben, halála után fia, Sándor vette át a Gárdonyi-hagyaték ápolásának teendőit. 1965-ben, Sándor halála után a Bodnár-család bocsátotta a hagyatékot a Dobó István Vármúzeum részére. Ez az anyag ma Magyarországon az egyik legteljesebb írói hagyaték. 1 GÁRDONYI József, 1934. II. 164. Titkosírásos feljegyzések 371