Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Tari Lujza: Rajeczky Benjamin Heves megyei népzenegyűjtései I. Átány és Bodony

újrafogalmazás erőteljes nyomokat hagyott,

37 s amelyek éppen ezért valóban az előadó fiatalkorára vezetnek vissza. Feltehetően ennek a népies műdallal átszínezett dalnak az alapján kezd a gyűjtő a még régebbi műdalokról érdeklődni, s ekkor kapja válaszként a Zöld erdőben, zöld mezoben-t. Ezután az előadó gyerekkoráról faggatózik, s valószínűleg az iskolás gyerekek különböző alkalmakkor deklamált gazdag recitációs anyagán keresztül akar eljutni a menyasszonysirató recitativjaihoz.

38 Az iskolára terelődött beszélgetésből a dal előtt ennyit rögzít a hangszalag: „Mikor én Miskolcon voltam, tizenkétéves koromban, ezt énekelték a kislányok, az iskolás kislányok, mikor rándulásra mentek. Kirándulásra. " A XVIII-XIX. századi nyugatias dallamok mintáját követő tandal után rögtön egy halottsirató következik. (Mérten Sámuelné 28 éves korában meghalt Etel lányát siratja.) Ezután egy négysoros zárt formává szilárdult siratóparódia következik, melynek dudát imitáló részletei a hangszeres zenekutatás számára is hasznosíthatók. A három különböző stílusréteget képviselő dal és a kétféle sirató közti összekötő kapcsot - a gyűjtő kérdéseit - nem ismerjük. A végeredmény azonban világosan mutatja, hogy Rajeczky Benjáminnak három ének is elegendő volt az énekes gátlásainak feloldására. L. 1—4. kotta (A halottsiratót e helyen nem közöljük.) Hasonlóképpen történik ez Bodonyban is. Itt együtt van a falubeliek által leginkább dicsért három énekes asszony, s a felvételeken folyamatosan, egymást váltva szerepelnek. A legbátrabb énekes Jakabné, aki elsőnek vállalkozik egy párosító eléneklésre. Más változatban ugyanezt énekli el Farkasné, akit a falubeliek különösen jó énekesnek tartanak.

39 A kérdezés bizonyosan leánykoruk emlékeinek felidézésével kezdődik, s valószínűleg a fonón keresztül jutnak el a Fonjunk, fonjunk kezdetű párosítóhoz. Ez mint típus-adat is újdonság: a gyűjtésnél öt évvel később megjelent MNT IV. kötetében mindkét változat a rendkívüli formájú párosítók között szerepel.

40 Bodonyból mindjárt kétféle változatban kerül elő, s egyik sem a szabályos alakok közé tartozik. L. 5-6. kotta Két népszokásdal következik Farkasné előadásában. Itt tehát nem a régi műdalok felől közelít a menyasszonysiratás felé, hanem a paraszti élethez szorosan kapcsolódó jeles napok felől. A két következő szokásdal is típusújdonság. Legalábbis új abban az értelemben, hogy az MNT II. kötete megjelenéséig nem volt még belőlük kellő számú és megfelelő földrajzi kiterjedtségre utaló adat, amely az egyedi változatok közlését indokolttá tette volna.

41 L. 7-8. kotta Farkas Mihályné ezután három különböző zenei rétegbe tartozó ereszkedő szerkezetű régi stílusú dalt énekel. Egyetlen összekötőjük, hogy a lakodalomhoz is kötődnek - a beszélgetés tehát bizonyosan közeledik a menyasszonysiratáshoz. A három dal közül a középső dudanóta képviseli legpregnánsabban a tájegységet. Ezek után jutunk el a siratókhoz. (Közlésüktol itt is eltekintünk.) L. 9-11. kotta Ъ1 Ún. ivónótáink közé tartozik, melyet a XIX. század folyamán többször is feljegyeztek. L. DOBSZAY László 1984. 203. 38 A székely betlehemes recitativók stílusát elemezve kimutatja az összefüggést a székely, a palóc (és tágabb észak-keleti) menyasszony-búcsúztató szerkezete és befejező formulái között. A régebbi, „hosszú, csak a végén lezárt recitáló sorozat" bizonyítékaként az iskolás hagyományban fennmaradt formulák csoportjából különböző diktálásokat (memorizálást) idéz. L. RAJECZKY Benjamin 1959. (Idézet in: 1976. 233.) 39 L. RAJECZKY Benjamin 1955b. 167. 40 KERÉNYI György 1959. 477^178. sz., valamint 1. a típusok jegyzékét 48. 467-479. sz. 41 Az MNT II. „A pünkösdi" hevesi változatai között csak tisztán dúr, d-s-1 magú típusokat találunk a Rajeczky által gyűjtött kis ambitusú moll típussal szemben. L. 190-193. sz. Az újéviek között nincs meg a bodonyi moll hangnemű, szimmetrikus lüktetésű típus 1. 1-40. sz. 351