Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Tari Lujza: Rajeczky Benjamin Heves megyei népzenegyűjtései I. Átány és Bodony

az értelemben, hogy értékelő, méltató tanulmány jelent volna meg a témával kapcsolatban, noha a legszűkebb szakmai körön belül köztudott Rajeczky Benjamin érdeme a szakterület kiművelésében. Az egyik körbe népzenei gyűjtő tevékenysége tartozik, a másikba pedig a népzenei lejegyzések terén kifejtett tevékenysége és saját lejegyzésmódja. Az utóbbi témának a feldolgozatlansága annál is sajnálatosabb, mert neki köszönhető több, ma is alapvető fontosságúnak tartott népzenei kötet zenei anyagának gondos lejegyzése (a zenék kottába írása), s ezáltal a népzenei forrásanyag hozzáférhetővé tétele.

3 De nem egy hazai és külföldi szakember is az ő lejegyzési útmutatásai alapján nevelkedett finom árnyalatokban és nagy léptékekben egyaránt biztosan ítélő, jól kottázó lejegyzővé.

4 Mindeddig nem került sor népzenegyűjtéseinek bemutatására és értékelésére.

5 Gyűjtésein belül általában ismeretlennek mondhatjuk a tágabb szülőföldön, ÉszakDOMOKOS Pál Péter-RAJECZKY Benjamin: Csángó Népzene I—III. Itt jegyezzük meg, hogy a harmadik kötet megjelenését Rajeczky Benjamin nagyon várta, de már nem érhette meg. A kötetek anyagának nemcsak lejegyzője, társszerző is. A lejegyzésre nézve a kötetben egyébként nincs információ. Erre az MTA ZTI Népzenei Archívumának kéziratos anyaga, valamint a tény népzenei munkacsoporton belüli közismertsége a bizonyíték. Kevésbé közismert, hogy Lajtha erdélyi zenekari anyagainak lejegyzésben is részt vett. A kötetekben azonban ennek nincs semmi nyoma (LAJTHA, 1954, 1955). Rajeczky Benjamin e sorok írójának is sokszor emlegette, mennyire megszenvedett annak idején a zenekari anyag lejegyzésével. Különösen a kőrispataki kötet anyagát emlegette, mint fő munkáját. A lejegyzés tényét szerencsére a Népzenei Múzeum Zenei Osztályára az 1950-es évek elején bejáró, akkor fiatal kutatók is egybehangzón megerősítetik. Sárosi Bálint írja ezzel kapcsolatban: „Ugyancsak tőle láttam először hangszeres népzenét mesterien lejegyzeni - amikor a Néprajzi Múzeumban Lajtha László híres erdélyi gyűjtéseinek ún. nyers lejegyzését készítette." SÁROSI Bálint 1987. 38. Szerencsére a Rajeczky Benjamin 85. születésnapjára Pásztón rendezett tudományos ülésszak előadásai írásban is megjelentek. Ezek között találjuk Sárosi Bálint írását, melyben a szerző a lejegyző tanárról is megemlékezik: „Volt, hogy külföldi kollégával, annak néhány hetes tanulmányútján, sikerült megértetnie a népzenei lejegyzés bonyolult mesterségét. A szemfüles tanítvány tudta, mit kell tennie: frissen szerzett ismeretei köré terjedelmes tanulmányt ködösített. Ezáltal a lejegyzést a tudomány tisztelve-nem-értett dolgai közé emelte. Aki pedig ezután is a mesterséggel akarna ismerkedni, annak Rajeczky Benjamin, a tapasztalat szerint, továbbra is önzetlenül áll rendelkezésére - legalább négy idegen nyelven." SÁROSI Bálint 1987. 38-39. o. Ugyanennek az írásnak szintén a lejegyzésre vonatkozó részletét 1. előző jegyzetünkben is. Ebben a tekintetben figyelmen kívül hagyhatjuk azokat a saját gyűjtéséből származó dallamközléseket, melyeket tanulmányaiban adott közre, hiszen a dallam közlésének valamely zenei jelenség és nem a gyűjtés bemutatása volt a célja. Valamelyest kivételnek tekintjük ilyen szempontból a bodonyi siratógyűjtésről készült tanulmányt. L. RAJECZKY Benjamin 1955a. 334