Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Petercsák Tivadar: Földesúri szabályozás és népi gyakorlat az egri hóstyák erdőhasználatában

A fahordással kapcsolatos ügyekben a legsúlyosabb a makiári hóstyaiak panasza. 1791. december 31-én mivel az uraságtól sem ölfát venniök nem lehetett, sem a korhadt fát nem hozták be a piacra, amit a szegénység olcsón meg tudott volna venni, a hóstyaiak kimentek az erdőre (Afrikába) fáért. A szőllőskei jáger néhány zsérci robotossal feltartóztatta a hazafelé tartókat és közülük ötöt puskával megsebesített. Egyikőjük, Kumpert József 1792. január 7-én bele is halt sérüléseibe. Ez az eset robbantotta ki az egri kapások ismert megmozdulását.

19 Az ügy kapcsán írt levélben a 8. fertály lakosai tudatják a magisztrátussal, hogy „a két földes uraság tisztjei a ... minden napi szükséges fát engedni nem akarják, holott pedig szükségképpen tartoznának, mivel mi esztendőnként 800 magyar forint taxsát fizettünk a mint Transactionk tartja."

20 A városi tanács 1792. január 28-i ülése megerősíti, hogy a transactio szerint taxaként „az egész váras csak 800 forintot tartozik fizetni: a Hostyabeliek is ... Territóriuma a varasnak, értettnek a Transactioban."

21 Az erdőpusztítások 1792 első hónapjaiban is folytatódtak, amelyekről az erdőtiszti jelentések folyamatosan beszámolnak. Február 26-án jelenti Eösz János prefektus, hogy „még nagyobb számmal, mint ez előtt járják és pusztittyák az erdőket az Egriek".

22 Az egri erdőispán február 29-i beszámolója szerint a felnémeti és a baktai erdőkben mind nappal, mind éjszaka pusztítják a fiatal fákat. Csak egy alkalommal több, mint 150 szánkát láttak, „azok pedig úgy meg voltak egy egy öles hoszszaságú szép fiatalos fákkal terhelve, hogy jól lehet kiben egy, többnyire ketten s hárman is bé fogták magokat, nem bírván. Feleségei és cselédgyei fa és vas villákkal mentek elejékben a Baktai Töviskes Völgyig bort vivén segítségekre és a terhelt szánkáknak tolására. Amennyi fát tsak ezzel az egy utakkal el vittek ... lett volna 60 bécsi öli fa. Jól lehet Decemberben és Januáriusban is hátakon hordván ..., de főképpen a 22

a Februárban Szánkákra kapván minden félelem nélkül a mai napig is hordgyák az egri kapás lakosok. És ha kérdeztük, vagyon-é czédulátok? azt felelték, minek a czédula, szabad az erdő. Ma nintsen, majd hozok holnap. Mások pedig azt felelték, kérdezvén: minek az a szép vastag fa? Kényessen mondván, ár nyelnek ... Sok a kár az erdőben ... és ha ezen túl is olly bátran fogják hordani amint mai napig is hordgyák, Eö Excellentiájának erdei nemsokára elpusztulnak."

23 A városi magisztrátus március 3-i ülésén is megállapítja, „hogy az hostyabeliek seregestül százanként, többen is az körül levő uraság erdeiben szüntelen jővén menvén, oly pusztítást tészének, hogy ember emlékezetitől fogva soha nem tétetett ilyen pusztítás. Azért is minden fertályban egy kis tanácsbeli úr a fertály mesterre dobbszó alatt keményen fogja hirdettettni, hogy az erdő pusztítással feli hagyanak, csoportosan az erdőre fejszével, vas villával ne járjanak, nyers fiatal fát czédula mellett is ne hordjanak, mivel az ilyen seregestől járók, s ezen tilalmat által hágók 50 pálczára, azon kivül a kárnak meg térítésére büntettni fognak. Ez nem használván végre jószágokat, életeket is örökre el veszithetik."

24 Ezekről az intézkedésekről levélben tájékoztatták a megye főszolgabíróját is kiemelve, hogy „nem adatván eddig fel név szerint az fa lopásban tapasztalt bűnösök, azok a Tanács által sem meg nem fogat19 Feldolgozta: LÉNÁRT Andor 1974. 83-93. 20 HML. V-l/b. 147. XCIV/a. 163. 21 HML. V-l/a. 56. 22 HML. XII-3/f/l. Cl. VI. Fasc. B. No. 2/c. 23 HML. V-l/b. 148. XCIV.b. No. 563. 24 HML. V-l/a. 56. 277