Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Petercsák Tivadar: Földesúri szabályozás és népi gyakorlat az egri hóstyák erdőhasználatában

azonnal arestaltattván a szekér nékünk meg jelentessék, hogy az illyetén rósz tévő érdemlett büntetését vihesse. E mellett nem lészen szabad sem oda menet, se vissza jövet az úgy nevezett Barát réten járni, se azon a völgyön menni, hanem lészen az út a Vereskői völgyen úgy ... ott is hogy a rétekben kárt ne tegyenek, új utakhoz ne kezgyenek. De ... főképpen tilalmaztatik, hogy tüzet az erdőben rakni ne merészeilyenek. Másodszor. A másik rendben lévők a gyalog szánkások és hátakon fát hordó, s több illyen szegény emberek lészen; Ezek hasonlóképpen ha engedelmünket akarnak élni, Tiszttartónknál kimenetelek napját meg jelentsék, és neveket fel Íratván ők is mindnyájan együtt, s nem különösen arra rendelendő embereinkkel együtt, ugyan Tiszttartónk által nevezendő erdőkre, s abba lévő fiatalok nyessésére ki mehetnek, és a nyessett ágakat magok szükségekre minden fizetés nélkül el hozhattyák, így midazonáltal, hogy ha valami kár tételben vagy tsak egy fának le vágásában tapasztaltattnak is, mind keményen büntetődni fognak, mind pedig ezen engedelmet mindnyájan elvesztik. Egri Tiszttartónknak pedig szoros kötelessége lészen ezen rendelésünk minden czikelyének meg tartására."

11 A XVIII. század második felében a város és a földesuraságok között állandó ellentétre adott okot az erdőpusztítás, illetve a faizás korlátozása. Ennek helyi gyakorlatát kísérhetjük nyomon a XVIII. század utolsó két évtizedében. A püspöki tiszttartók és erdőkerülők írásban számolnak be az egriek sorozatos erdőpusztításáról. 1788-ban a baktai jáger és a kerülők azt tapasztalják, hogy az egri lakosok, főként a hatvani hóstyaiak az Egeden és a Tibában szörnyű pusztításokat végeznek leginkább éjszaka. Egy-egy csoportban 60-70 szánkával járnak, szánkánként két-három ember fejszékkel felszerelve.

12 Az erdőispán szerint a szőlőskei, deméndi és kerecsendi erdőkben is sok kárt tesznek az egriek a fiatal fákban. Eszerint az egri püspökség engedélyezte az egri lakosoknak, hogy esett és száraz gallyat hordjanak, de ezzel nem elégedtek meg, hanem éjszakánként „magokat szánkákba fogván az megnevezett erdőkre menni és azokban a fiatal fákat térdig és övedzésig csúfosan vágni és hordani... bátorkodnak."

13 Eösz István kulcsár a prefektushoz írt jelentésében 1790-ben utal az egriek múlt évi erdőpusztítására, amikor 4-500 ember fejszékkel felszerelve megfutamította a kerülőkkel együtt. Szeptember 25-én tapasztalta, hogy „az Egeden kivül járván oly számmal találtam Egrieket az M. Uraság leg szebb fiatalos erdeit vágni, hogy 200-at könnyen föllül haladhatott, hasonlóképpen az baktai erdőt is már szünet nélkül rongálják és pusztítják."

14 A nagymértékű fapusztítás miatt a földesuraság utasítására a zsérci, tarkányi és felnémeti bírók és esküdtek 1790-ben felbecsülték az egriek által okozott károkat. A tarkányi erdőben, a Nagy Egeden és a Szőllőskén tapasztalták, hogy „a fiatalokat 1-2-3-4 suchnyi magasságnyira vágták, a melyből jó fát várni többé nem lehet". A levágott és elhordott fa mennyisége a tarkányi erdőben 6 holdon 30 öl, a Nagy Egeden 30 holdon 172 öl, a szőlőskei erdőben 9 holdon 31 Öl fa, összesen 45 holdon 233 öl fa volt. A Töviskes völgyben okozott téli károkat március 11-én mérték fel, ami 1120 öl fát tett ki.

15 11 HML. XII. 3/a. 325., Cl. I. Fase. Z/363. Cl. 12 HML. XII-3/b/l. Cl. VI. Fasc. B. No. 2/c. 13 HML. XII-3/f/l. Cl. VI. Fasc. B. No. 2/c. 14 HML. XII-3/a. 325. Cl. I. Fasc. Z. No. 363. B. 1. 15 HML. XII-3/a. 325. Cl. I. Fasc. Z. No. 363. B. 1. 275