Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)
Vaday Andrea: Szarmata temetőrészlet Kompolton
sem egyéb strukturális elemükben, sem méretükben nem mutattak jellegzetes eltérést. Mindenféleképpen úgy tűnik, hogy ezek a - valamilyen módon - kiemelt árokkeretek általában egy sírt vesznek körbe. 27 Az árokkal körülvett sírokra egyértelmű meghatározás nincs, csak nemlegesség. Azaz ezek a sírok nem köthetők az eltemetett neméhez, korához, s bár vannak köztük gazdagabbak, a gazdagság nemcsak ezekre jellemző az adott temetőn belül, sőt néha nem is a leggazdagabb sírjai a temetőnek. Fetűnő volt, hogy az Alföld határvidékén gyakoribbak a halmok (hortobágyi temetők, bácskai halmos temetők), s leleteik között gyakoribbak a fegyverek. Azaz a határvidéken vagy egyéb katonai szempontból kulcsfontosságú régiókban tűnnek fel a halmok, vagy az árokkal körülvett halmok. így ezt a jelenséget hipotetikusan úgy értelmeztem, hogy a katonai szolgálatot teljesítő katonai arisztokrácia családjaihoz kötődik ez a rítusbeli megkülönböztetés. Ez magyarázná az eltérést, mely a peremvidékek és a barbaricum belseje között megvan a különféle rítusú sírok arányában. Ezt a feltevést megerősíteni látszik, hogy a fegyvermelléklet kevés a barbaricum belsejében a Kr. u. négy évszázadban (nem sorolható ezek közé a más rendszerű marosszentannai-csernyahovi jellegzetességeket mutató temetők sora, pl. Csongrádlaktanyai, Csongrád-kenderföldeki, Tápé-malajdoki típusú temetők, de ezek nem is köthetők a jazyg törzshöz). Tény az is, hogy a barbaricum belsejében az árokkal körülvett, halmos(?) sírokban gyakoribb a fegyvermelléklet a férfisírokban. Még egy, a szakirodalomban elterjedt téves közhelyet kell itt megemlíteni. Az északi halmos temetőket Párducz Mihály a roxolánokhoz kötötte. 28 Feltételezése szerint Kr. u. 270/280, azaz Dacia provincia feladása után kelet felől megnyíló úton, az Alföldre betelepülő roxolánok hozzák magukkal jellegzetes, diagonális rítusukat. A déli halmos temetőket kronológiailag a hun korhoz kötötte, így a keltezés függvényében a roxolán azonosításból kiestek. 29 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Párducz Mihály azon megállapítása nem állja meg a helyét, hogy a „halmos nép" két hullámban jött be a Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra. 30 Kérdéses azonban, hogy beszélhetünk-e egyátalán halmos népről? Azaz a halmos szarmata temetkezések külön etnikumot takarnak-e valójában. Az valószínű, hogy a Kárpát-medencei halmos temetkezések, a keletiekhez hasonlóan nomád jellegűek, s mint ilyenek, inkább köthetők egy keletről frissen bevándorló néptörzshöz, mint egy hosszabb ideje itt élő és letelepedett életformájú népességhez. Keleten ugyanis azt tapasztalták a feltárások során, hogy bár a rítus sokáig megmaradó jellegzetesség, mégis módosult a hosszabb ideje letelepedett népcsoportoknál. Eltűntek az idő múltával a halmok és helyüket „jelöletlen" sírok foglalták el. Az ebbe a körbe sorolható sírok mellékletei már igen hasonlóak a kárpát-medencei szarmata sírokéhoz. 31 Azaz, ilyen megközelítésben a halmos rítus inkább kronológiai, mintsem etnikumfüggő lenne. A halmos temetkezés automatikus roxolán azonosítása ellen szól az egyes halmok leletanyaga, ill. kronológiai helyzete. Számos olyan halmos, ill. árokkal körülvett sírt ismerünk, 27 Horváth Elvira tárt fel egy olyan árokkeretes sírt, melyben két felnőtt halott feküdt külön-külön sírgödörben, Vörös Gabriella pedig egy olyat, ahol az árokkerettel körbevett területen egy felnőtt sír volt, s mellette, de nem azonos mélységben két gyereksír. 28 PÁRDUCZ Mihály 1950. 116-117. 29 Azóta a Vizesd-pusztai halmokról kiderült, hogy a második század végére, harmadik század elejére keltezhetőek. VAD A Y Andrea 1986. 30 PÁRDUCZ Mihály 1950. 117-120 fejtegetései. 31 RIKMANN 1966. 68-88., KULCSÁR Valéria 1984-85. 21. 24
