Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

B. Papp Györgyi: Az első egri gyermekszakorvos

10. kép. Bölcsődei orvos felemásra sikerült a zokni. De őt ez nem érdekelte, ő annyira a lényegre, vagyis a betegre koncentrált, hogy ilyen mellékes dolgok nem izgatták, nem érdekelték. Az ő megjelenése így is tiszteletet parancsolt. „Akkora volt, mint egy négyajtós kombinált szekrény. Nagyokat szusszantva, bottal járt, de fürgén mint a futrinka. Remek, érző szívű ember volt, morcos, de lelkiismeretes. Kiváló szakmai tudással. Még életében legendává vált. Csak a szivarjai ...".

66 A szivar elválaszthatatlanul hozzátartozott a lényéhez. Mindig ott volt a szája sarkában a harmadára, negyedére fogyatkozott csonk. Égni senki sem látta. De szaga, az volt neki. Az asszonyok napokig szellőztettek utána. Ezt a szagot mindig húzta maga után. Ha valahol megérezték, mindenki tudta, hogy itt valahol beteg van, mert itt járt Árpi bácsi. Maximálisan a munkájának élt. Körzeti és magánrendelése mellett iskolaorvos volt. 1953-tól bölcsődeorvos,

67 1957-től az egri Állami Gyógypedagógiai Nevelőin66 Pataky Dezső: A szivaros Hippokratész. Heves Megyei Hírlap. 1994. január 8-9. 67 Családi irat. Munkaszerződés. Eger, 1953. február 2. 234