Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Bona Gábor: Az 1848/49-es honvédsereg Heves megyei származású tisztjei

zülük többen lettek tisztek a szabadságharc folyamán, részben az említett zászlóalj­nál, részben pedig az 1849 májusától felállított új alakulatokban. Ugyancsak 1848 őszén - novemberében - olvadtak az egységes honvédseregbe azok a császári-királyi magyarországi sorozású alakulatok, melyek idehaza állomá­soztak, így többek között a 34., Vilmos porosz herceg nevét viselő gyalogezred és a Ferdinánd (Habsburg) főherceg nevét viselő 3. huszárezred. Miután Heves megye az említett két ezred hadkiegészítő területéhez tartozott, számos fia került ily módon a honvédseregbe. S mivel a két ezred tisztikarának nagyobbik része nem magyar volt, s nem vállalta a szabadságharc ügyét, helyükre az altisztek - köztük több He­ves megyei - léptek elő. (Ld. Halasy Gyula, Kácsor Mihály, Mezey József, Petrik József, Sárpy György stb. életrajzát.) Többen pedig az ősszel szerveződő honvéd­alakulatokhoz kerültek tisztként. Heves megye a szabadságharc folyamán, mint említettem mintegy 100 tisztet adott a honvédseregnek. Köztük egy tábornok - Lenkey János -, egy ezredes - az előbbi bátyja, Lenkey Károly, - három alezredes: Földváry Albert, Mednyánszky Sándor és Petheő Vilmos, továbbá 10 őrnagy, és nem végleges adatok szerint 18 százados, valamint 67 főhadnagy és hadnagy volt. 6 Az alábbiakban rendfokozat szerint e tisztek életrajza következik. Honvédtábornok Zádorfalvi és lenkei LENKEY JÁNOS L. Károly volt nemesi testőr, később bé­csi borkereskedő, majd Arad megyei főszolgabíró és Keszlerffy Teréz (akinek apja K. János, Heves m. főorvosa volt) fia. Eger, 1807. szept. 7., r. k. vallású. Tanul­mányait egy bécsi magánnevelőintézetben végzi. 1822 - hadfi a 33. gyalogezredben - a korneuburgi (Ausztria) utásziskolára kerül, melynek elvégzése után (1827.) a 6. Württemberg huszárezredhez osztják be szolgálattételre. 1828 - hadnagy, 1832 - fő­hadnagy, 1839 - alszázados, 1843 - főszázados és századparancsnok az említett ez­rednél a galíciai Maryampolban. Nőtlen. 1848 áprilisában helyi lengyel mozgalommal való fraternizálás vádjával vizsgá­lat indult ellene. Máj. 28. százada a Magyarországról érkező hírek hatására az al­tisztek vezetésével megszökik. Lenkey Fiath főhadnaggyal utánuk megy, az élükre áll és hazavezeti őket Máramarosszigetre. Itthon a magyar hadügyminisztérium de­zertálás vádjával vizsgálatot indít ellenük, de a közvélemény nyomására - Petőfi például versben dicsőíti a haza védelmére hazatért Lenkei-század tettét - az az ítélet születik, hogy a századot júliusban „büntetésül" beosztják a szerb felkelők ellen ala­kuló seregbe. Részt vesznek a bácskai harcokban. A Béccsel történt szakítást köve­tően Lenkeyt okt. 16-án a 13. Hunyadi huszárezred ezredesévé és parancsnokává nevezik ki. (A „fokozatosság elvének betartása" miatt előbb okt. 9. őrnagy, okt. 12. alezredes lett.) December közepétől a bácskai hadtest óbecsei dandárának parancs­noka. 1849. jan. 16. a hadtest tisztikarának verbászi gyűlésén gr. Vécsey Károly ez­redessel közösen távozásra kényszeríti gr. Esterházy Sándor tábornokot, a hadtest parancsnokát és társait, akik kijelentették, hogy a császári csapatok ellen nem haj­landók harcolni. A hadtesttel a kormány utasítására kiürítik a Bácskát és a főhad­6 A honvédsereg századosai 15%-ának, valamint a hadnagyok és főhadnagyok mintegy 40%-ának születési helyét eddig még nem sikerült megállapítanom. Feltehetően köztük is vannak Heves megyei származásúak. 157

Next

/
Oldalképek
Tartalom