Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Bona Gábor: Az 1848/49-es honvédsereg Heves megyei származású tisztjei

Bona Gábor AZ 1848/49-ES HONVÉDSEREG HEVES MEGYEI SZÁRMAZÁSÚ TISZTJEI Az 1848-1849-es honvédsereg története 1848 május közepén az első tíz honvédzászlóalj felállításával kezdődött, és utolsó csapatainak, a komáromi várőrségnek a fegyverletételével végződött, 1849 októberében. Közel másfél éves fennállása során mintegy 11 ezer fő kapott tiszti kinevezést a honvédsereghez. A tisztikar pontos létszámát objektív okok következtében nem lehet megállapítani. Ennek alapvetően az az oka, hogy a tisztek nyilvántartásával megbízott központi szerv, az 1848/49-es Hadügyminisztérium Katonai osztálya csak 1849 július utolsó harmadáig tudta regisztrálni a kinevezéseket. Ekkor kapcsolata a hadihelyzet következtében egyes seregtestekkel - mint például a Feldunai hadsereggel, vagy a komáromi várőrséggel - megszakadt, s már nem jutott tudomására, hogy ezeknél milyen előléptetések történtek. A legtöbb seregparancsnoknak - Görgei, Klapka, Bem, Dembinski, Vetter - ugyanis joga volt tiszteket századosi ranggal bezárólag előléptetni, valamint előzetesen törzstiszti rendfokozatra - őrnagy, alezredes, ezredes - kinevezni. (Az utóbbi csak Kossuth, mint kormányzó, valamint a Hadügyminisztérium hozzájárulása után vált hivatalossá.) Az egyes seregparancsnokok által a szabadságharc utolsó szakaszában eszközölt előléptetések és kinevezések csak részben maradtak fenn - elsősorban írott napiparancs formájában. Számos ilyen jellegű parancs megsemmisült, s forrásaink vannak arra is, hogy például Bem tábornok többeket csak szóban léptetett elő, vagy nevezett ki tisztté. Mindez a későbbiek folyamán visszaélésekre is alkalmat adott. A kiegyezés után, amikor már társadalmi megbecsülést jelentett volt '48-as honvédtisztnek lenni, a megalakuló honvédegyletek több száz olyan tisztet vettek nyilvántartásba, akiknek tiszti rangját nem bizonyítja korabeli, 1848/49-ből származó forrás. S bizony kutatásaim során nem egy ilyen esetben derült ki, hogy az illető nem volt tiszt, vagy éppenséggel az volt, csakhogy alacsonyabb rendfokozatban szolgált semmint magát a honvédegyletnél bejegyeztette. E több száz kétes eset mindegyikét nem sikerült kiszűrnöm. Az említett források, a hadügyminisztérium nyilvántartásai és egyéb állagai, a korabeli napiparancsok, a kiegyezés után megalakult honvédegyletek, valamint a Bécsi Hadilevéltár idevágó forrásai alapvetően mégis lehetővé tették a 48-as honvédsereg tiszti sematizmusának összeállítását. Ezek alapján jutottam el a valóságot feltehetően megközelítő 11 ezres létszámhoz, mely rendfokozati megoszlásban 47 tábornokot, 120 ezredest, 190 alezredest, 550 őrnagyot, mintegy 2500 századost, továbbá 7600 főhadnagyot és hadnagyot jelent. 155