Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Sugár István: Az egri vár officiolátusi rendszere 1548–1563

A Jászkunság monográfusa alapvető munkájából néhány későbbi jászkunsági officiálist ismerhetünk meg. Jászságban: 1554-1555. Horváth János és Somogyi András, 6-6 lóval.

19 1555-ben királyi utasításra Horváth Jánosnak át kellett adnia tisztségét Hobordánszky Kristófnak, 12 lóval. Ekkor Somogyi András is megvált e tisztségtől.

20 1558. Hobordánszky Kristóf, 12 lóval.

21 Nagykunságban: 1555. Mezey Pál és Szóláthy György, 6-6 lóval. 1556. június 26. Mezey Pál és Szóláthy György török fogságba estek.

22 1558. január. A fogságból megszabadult Mezey Pál és Szóláthy György 6-6 lóval.

23 Kiskunságban: 1558. január. Nágoly Orbán és Kis Simon, 6-6 lóval.

24 A Jászkunságban tehát - szemben az egri püspöki birtokokkal -, egy-egy terület két-két officiális gondjára volt bízva, 6-6 lovas tartásának szigorú kötelezettségével. A fizetésük is merőben más alapokon nyugodott, meglévén konkrétan határozva az, amit nekik a jászoknak, a kis- és a nagykunoknak adniok kellett. Figyelmet keltő eset arról tanúskodik, hogy ezek az ojficiálisok is az egri várkapitány alá tartoztak; sőt még a királyi utasításokhoz is tartaniok kellett magokat úgy a várkapitányoknak, mint az officiálisoknak. Például 1555 elején királyi rendeletet kapott Zárkándy Pál egri várkapitány, hogy a Jászság két officialisât azonnali hatállyal mentse fel tisztségük alól, s helyükre Hoboránszky Kristófot állítsa. E rendelet vétele után Zárkándy Pál, aki úgy Horváth János, mint Somogyi András munkájával meg volt elégedve, március 17-én a Magyar Kamarához levelet intézett ezen, láthatóan személyes ügyben. Kifejezte a rendelkezés feletti meglepetését, mivel mindkét férfiú kiváló tiszt volt. E kamarai rendelkezés vétele után Somogyi haladéktalanul elhagyta állását, noha részese volt Eger vár 1552. évi ostroma kivédésének. Horváthot csak nagy nehézség árán lehetett megmaradásra bírni, a rendes fizetése megtartása mellett. A Magyar Kamara erre oly választ adott, hogy nincsen tudomása arról, hogy minő körülmények között történt ezen officiolatusba való kinevezés, hiszen annakelőtte az officiolatusokba a legjelesebb katonákat szokták kinevezni. Hoboránszky viszont azzal kezdte működését, hogy a jászkapitányok által évente fizetni szokott ún. „tegzespénz"-t, melyet addig a Kamara kapta meg, saját maga számára foglalta le. Ezt az esetet Zárkándy Pál természetesen jelentette a Magyar Kamarának. Egyúttal azt is közölte, hogy „az püspökség jószágába való tiszttartók az érsek uram rendelése szerint az tisztségben semmiképpen nem akarnak maradni, mert hogy a török birtokába a haszon felét adják a jövedelemnek az töröknek, és hogy ő nékiek szüntelen Egerben kell lakni."

25 Egymást érően érkeztek a Kamarához jelentések arról, hogy az officiálisok zsarolásaikkal, erőszakoskodásaikkal a jászkunokat gyötrik. Ennek következményeként 7559. november 11-én a királyi biztosok előtt Szóláthy György és Horváth Gergely, mint a kolbászszéki kunok officiálisainak jövedelmi illetményét szabályozták. Köte19 GYÁRFÁS István 1885. 22. 20 GYÁRFÁS István 1885. 22-23. 21 GYÁRFÁS István 1885. 63. 22 GYÁRFÁS István 1885., 1885. 56., 61. 23 GYÁRFÁS István 1885. 20-21., 54., 61. 24 GYÁRFÁS István 1885. 61. 25 GYÁRFÁS István 1885. 22-23. 113