Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

D. Matuz Edit–Sz. Kállay Ágota: Késő bronzkori – kora vaskori településrészlet Mátraszentimre–Ágasváron

D. Matuz Edit-Sz. Kállay Ágota KÉSŐ BRONZKORI - KORA VASKORI TELEPÜLÉSRÉSZLET MÁTRASZENTIMRE-ÁGASVÁRON Mátraszentimre belterületéről kb. 3 km-re északnyugatra emelkedik Ágasvár, a Mátra hegység nyugati részének legmagasabb (789 m tszf.) csúcsa. Nevét kettős csúcsáról kapta. Alatta folyik a Csörgő patak, szintkülönbségük 280 m. Északi lejtője szinte függőleges, de a déli is igen meredek. Ágasvár neve mindezideig az egykor csúcsán állott középkori vár romjai révén ismert, s gyakran említik a közeli Óvárral együtt. Fennállása a 13. századtól a 15. századig bizonyítható.

1 Dénes József, illetve Nováki Gyula és Sándorfi György feltételezi, hogy már a késő bronzkorban is állt itt erődítés.

2 Kétségtelen, hogy a lejtőkön számos helyen lehet késő bronzkori cserepeket találni. 1983-ban az Ágasvár oldalában az Erdőgazdaság feltáró utat épített. Ugyanezen év őszén Dala László erdőmérnök (Gyöngyös, akkor Városi Tanács VB Egészségügyi Osztály) és Szabó J. József régész terepbejárást végzett az Ágasvárhoz közeli Óváron. Ennek során az ágasvári turistaház melletti forrás közelében, az erdőgazdasági feltáró út rézsűjében késő bronzkori edénytöredékeket, valamint a forrástól keletre települési szintre utaló, faszénnel kevert égett réteget találtak. így került sor 1984 nyarán a leletmentésre.

3 Az út rézsűjét megvizsgálva több helyen, csoportosulva találtunk edénytöredékeket. Az ágasvári forrástól délnyugatra, a csapadékvíz elvezetését szolgáló áteresztől indulva összesen 9 helyen (I-IX. munkahely) végeztünk kutatást (1. kép). A korábbi terepbejárás során megfigyelt, égett réteg az V. munkahely. Ettől eltekintve valószínűleg minden munkahelyen másodlagos helyzetben találtuk a késő bronzkori edénytöredékeket; lehordott, lecsúszott földből származtak, települési objektumot, réteget nem tudtunk megfigyelni. Nagyobb mennyiségben a VII-VIII-IX. munkahelyen kerültek elő edénytöredékek, faszén- és paticsszemcsék, s ezeken a helyeken nagyon elmosódottan szürkésfekete elszíneződést, „réteget" 1. A középkori várat valószínűleg még a tatárjárás előtt építették (FÜGEDI Erik 1977. 98.). 1264-ben V. István ifjabb király tulajdonában volt, majd IV. Béla híveinek kezébe került. Később V. István visszavette a várat, s Ágasvárt a hozzátartozó uradalmakkal a Rátót nembeli Porcs Istvánnak, a Tari család ősének adományozta. A XV. században már csak rom, mert a Tariak a csak 0,4 ha területű vár fenntartásáról is lemondtak. BARTALOS Gyula É. п.; BARTALOS Gyula 1910. 119.; PÁSZTOR József 1933. 5., 12-14.; FEHÉR Miklós 1978. 276.; SÁNDORFI György 1979. 244-254.; DÉNES József 1989. 45. 2. DÉNES József 1984. 29.; NÓVÁK Gyula - SÁNDORFI György 1992. 147-148. 3. Ezúton is köszönetet mondok dr. Kozári Józsefnek, az egri tanárképző főiskola tanárának és azoknak a hallgatóknak, akik a nehéz körülmények ellenére hatékonyan közreműködtek a feltárásban. 43