Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

2. A népcsoportok és a regionális kultúrák kutatásának indokoltsága Voltaképp az eddig elmondottak már indokolják ezen kutatások értelmét és hasznát. Lesznek azonban olyan pályatársak, akik ennek a kutatási irányzatnak a létjogosultságát továbbra is kétségbe vonják, mint eddig is tették. ,A néprajz egysége és kétsége" címen indult BUKSZ-vita és az ifjú néprajzkutatók által szervezett vitaülés megmutatta az álláspontok, csoportok éles ellentéteit. Sokan tagadják nálunk az etnosz, az etnicitás, az etnikus specifikum stb. kategóriák köré építkező ún. „nemzeti néprajz" létezési jogát. Némely antropológusokat ezek a kifejezések egyszerűen irritálnak. Nemcsak a „nemzetállamot" lesajnáló amerikai tanszékeken, de Budapesten is, Csíkszeredán is akadnak olyan kutatók, akik anakronizmusnak tekintik ezt a néprajzi irányzatot és kategóriarendszert, s úgy ítélik meg, hogy a 20. század végén az antropológiának végleg el kell távolodni ettől a múlt századi felfogástól. Érthető, ha a népcsoportkutatást is értetlenül szemlélik, s számukra a Palócok négy kötete értéktelen papír, értelmetlen és a tudománytól távoli erőfeszítések gyümölcse. Úgy látom, hogy irányzatok, kutatási hagyományok felesleges szembeállításával van dolgunk. Némelyek felkészültségük egyoldalúságából következően nem tudják értékelni az etnikus kultúra kutatását, mások érzelmi vagy egyéb okokból fordulnak szembe vele. Felmerülhet, hogy némelyek nemcsak szakmai identitásuk válságát, alkotó személyiségük válságát, de etnikus, nemzeti identitásuk bizonytalanságát is kifejezik, amikor elutasítják az európai és a magyar néprajztudomány értékes hagyományait, eredményeit is. Talán fel sem tették maguknak a kérdést, hogy vajon elegendő-e Közép- és Kelet-Európa embereinek azokat az életmegnyilvánulásait vizsgálni, amelyeket Malinowski vizsgált századunk elején egy távoli szigeten. Tikopia, Trobriand és a törzsi társadalmak nem vetették fel azokat a kérdéseket, amelyekkel az európai komplextársadalmak ma is vívódnak. Lehet-e ma Csíkszeredán elvonatkoztatni attól, hogy ezt a várost két nép, két nyelv és etnikus hagyomány határozza meg? Eltekinthet-e a társadalom kutatója ettől az alaphelyzettől, amely jelen van a mindennapokban? Az Alltagskultur-hoz és az Every Day Life-hoz itt Közép-Európában elválaszthatatlanul hozzátartozik az etnikumok és kultúrák egybefonódása, együttélése és időnként „egymás ellen" élése is. Az 1980-as években az etnicitás kérdéskörét már az egész világon nagy erővel kutatták nemcsak a néprajz, a nyelvtudomány és a többi „nemzeti tudomány" művelői, de a szociológusok, történészek, pszichológusok, demográfusok stb. is. Amerikában hetente, de legalább havonta megjelenik egy-két kötet erről a tárgykörről. Nyugat-Európában mindenütt felkarolták az ún. „nemzeti örökséghez", a „kulturális örökséghez" tartozó népi kultúra kutatását. Angolok, skótok, írek éppúgy foglalkoznak e tárgykörrel, mint a franciák, spanyolok, portugálok. Svédországban ma a legfelkapottabb néprajzi téma a „svédség", a „svéd mentalitás", s az országba befogadott etnikus, kulturális kisebbségek vizsgálata. 1990 októberében a 2. svéd-magyar néprajzi kollokvium témája volt „az etnicitás a mindennapokban", azaz hogy élik meg a társadalom tagjai svédségüket, dánságukat, magyarságukat a mindennapokban. Miért akarnánk hát kivonni magunkat ebből a nemzetközi trendből, a néprajzi kutatások mai problematikájából? Nekünk talán nincs mondanivalónk erről? Hiszen már Csaplovics felismerte Magyarország egyedülálló adottságait ezen a területen: „Magyarország Európa kicsinyben." Európa a remélt gazdasági, politikai integráció elkövetkeztével is hosszú ideig a nemzetek Európája lesz, s az európai útlevéllel rendelkező, ún. európai polgárok különböző nyelvi és kulturális közösségekhez fognak tartozni. Ahogy nincs belga vagy svájci nemzetiség és nyelv, de létezik vallon és flamand, svájci, német, olasz, francia közösség. Szovjet és jugoszláv nemzetiség csak ezen országok népszámlálási statisztikáiban létezik, a valóságban ilyen nyelvek, összetartó közösségek nem alakultak ki. 40