Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Cs. Schwalm Edit: A Dobó István Vármúzeum kalotaszegi férfi viseleti darabjai

Anyaguk fodorvászon. (A kendervászon akkor vált fodrossá, ha fonásnál a szokásosnál jobban megsodorták a fonalat, de fodrossá tehették vízben való veréssel is.)

6 Rövid, köldökig érőek, szabásuk egyszerű. Ujjuk, derekuk egy-egy szélből áll. (A két ujjra éppen annyi vászon szükséges, mint az ing többi részére.) Dereka elöl, az ujjától lefelé különálló darab. Mindegyiket kézzel varrták, kézi gépöltéssel. Mell- és hátrészükön, belül vékonyabb anyagból, sifonból készült bélés, a vállbélés. Ezzel erősítették meg, hogy tovább tartson. Nyakuk igen alacsony, amit szintén más anyaggal erősítettek meg. Hónaljuknál kicsi pálhabetoldás. Az ingek ujját nagyon finom, csipkeszerű kötéssel, díszes vállkötéssel erősítették a derékrészhez. A nyak hasítékát is finom csipkekötés zárja. A gallér alatti lyukon átfűzött, bojtban végződő fehér, illetve piros zsinórral fogták össze. A vállkötés szélessége és mintája változó. Az ing ujjának vége vagdalásos fehér varrással, fehéresen van kivarrva, szélét keskeny, cakkos, csipkeszerű horgolás díszíti. Két ingnek [87.2.95., (1-2. kép) és 53.1.965. (3. kép)] egyforma fehéres varrású az ujja vége; V alakú kalodával közrefogott, pókozott közepű virágok. Az első ing (87.2.95.) vállkötésénél is ugyanezek a motívumok ismétlődnek. Igen finom, aprólékos kidolgozású a többi három ing ujjának fehéres hímzése is. Az áttört, vagdalásos motívumok közét laposöltéses, geometrikus minták, virágok töltik ki [87.2.97. (4. kép), 87.2.96. (5. kép)]. Csillag alakú vagdalás van az 53.1.966. leltári számú ing ujján. (6. kép.) Az egész ingek mellett még négy darab lobogós ujjú ing szélét díszítő, inghímzés darab van gyűjteményünkben. Egyik anyaga vékony, finom gyolcs. Hullámvonalas vagdalásos mintája íveiben apró virágok [88.1.94. (7. kép)]. A többi anyaga - az ingekéhez hasonlóan - fodorvászon. A vagdalásos motívumsorok közt laposhímzés, illetve pókozott közepű virágok [88.1.97. (8. kép), 88.1.96. (9. kép), 88.1.98. (10. kép)]. Konkrét lelőhelyük és a minták neve nem ismert. A két bőgatya anyaga is fodorvászon, kézi varrással készült. (53.1.1083. és 87.2.104.) Öt szélből szabott (száranként 2,5 szél) nagyülepű, az egyik aljon azsúrozás nyoma (53.1.1083.), a másik szára többrétűén rojtozott (87.2.104.), középhosszú kb. féllábszárig érő. Ünneplő gatya volt, csak azt készítették fodorvászonból. A hétköznapit gyapottal elegyesen, kenderből vagy tiszta gyapotból szőtték. Az I. világháború előtt még általános viselet volt Kalotaszegen. A fodorvászon gatyához ugyanilyen lobogós ujjú inget hordtak. Néha a gatyát is úgy hímezték ki, mint az ing ujját.

7 A nyakkendő, nyakravaló jellegzetes tartozéka a kalotaszegi férfiviseletnek. Viselése a lobogós ujjú ingek divatjával esett egybe.

8 A lehajtós gallér már feleslegessé tette hordását. A gyűjteményünkben őrzött 6 nyakravaló mindegyikének más a formája és a díszítése. A századforduló táján készültek, selyemből vagy klottból. Hosszuk is változó. Legkevesebb díszítés a leghosszabb nyakkendőn van (53.1.771.). Anyaga fekete színű, a szélén lila-zöld csíkozású liberti selyem. Két vége vörös selyemszalaggal szegve. Már díszesebb a piros csíkozású, fekete puplinból varrt nyakravaló [53.1.774. (11. kép)]. Végén széles, rózsás gyári selyemszalag alapon aranyszínű rojt. Szűcsselyem kötés után, rózsaszín szalagra, flitterrel erősített ragyogó dísz követi. A legdíszesebb darab Bogártelkén készült [53.1.941. (12. kép)]. Lila és kék csíkozású, bordűrrel ellátott selyemkendőből varrták úgy, hogy a bordűr egy-egy csíkja is díszként szolgál. Rendkívül zsúfolt. Igen élénk színű, gyári selyemszalagot szűcsselyem kötés és dará6. PÉNTEK János 1979. 36. 7. FARAGÓ József-NAGY Jenő-VÁMSZER Géza 1977. 262-263. 8. FARAGÓ József-NAGY Jenő-VÁMSZER Géza 261. A lobogós ujjú inget felváltó ingekhez is hordták, de már kisebb mértékben. 208