Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Csiffáry Gergely: Hadiipari létesítmények a XVI–XVIII. századi Egerben

lomban" annak minden szükséges felszerelése megtalálható. Ez az olasz szárazmalom már az 1562-es leltárban is szerepelt.

1

" : Más adatokból tudjuk, hogy a szárazmalom a rég} római korból ismert szárazmalomból származott, s rendszerint náddal fedett, nagy kerek pajta volt, amelynek a közepén állt a forgó függőleges tengely, s az ebből kinyúló rudak elé fogták a lovakat. A malomban a nagy kerék fogai hajtották az orsót, çz pedig a futókövet. A futókő közepén nyílás volt, ebbe hullt bele a megőrlendő gabona, amelyet a centrifugális erő a kövek közt a periféria felé hajtott, ahol az felaprózódott. Minél súlyosabb, s minél érdesebb volt a kő, annál finomabbra zúzta a gabonát, s minél magasabbra volt állítva a futókő, annál durvább őrlemény készült. A római malom elnevezés, amely szárazgabonaőriő malom lehetett, az összeírásban olasz malomként szerepel. Mindenesetre a gabona őrlésére szolgált és semmiképpen sem portörésre készült. Ez a várbeli járgányos szárazmalom, amelyet szamár, szarvasmarha vagy ló hajtott, több egymást követő összeírásban előfordul. Az már az érdekességek közé tartozik, hogy fennmaradt, és a kazamatákban kiállításon is látható, egy közel féltonnás kőből faragott törőmozsár, amely külön nem szerepel az összeírásokban, így önmagában nem lehetett egy járgányos malom része, sokkal valószínűbb, hogy ugyanarról a lőportörő mozsárról van szó, amely már a vár 1553-as hadileltárában is előfordul. Emellett nem elképzelhetetlen, hogy a 4 vagy 5 kölyűre járó portörő malom tartozéka lehetett. A véleményem szerint a legvalószínűbb, hogy arról a lőportörő mozsárról van szó, amely már 1553-ban is megvolt."

2 Az egri várban tárolt, békeidőszakban is nagy mennyiségű lőpor, hogy mindenkor friss és használható maradjon, nem kis feladatot rótt a tüzérekre. A korszakban az elöregedett lőport ecettel frissítették fel. Éppen ezért nem véletlenül létesült a várban a XVI. században ecetfőző ház. Az ecetfőző ház létezésérc legelőször az 1558. március l-jén felvett leltár utal. Az 1557-58-as várvizsgálatok során 20 hordó ecetet írtak össze az élelmiszerek között."

3 Az 1564-es hadileltárban feljegyezték, hogy a palota alatti pincében 8 edény ecetet tároltak, melyek közül csak az első edényben 16,5 köböl volt. '

l4 Az ecet mennyisége jóval több, mint azt az élelmiszerek tartósítása igényelte volna. Az 1562-es várleltárban szerepelt Vid mester házában: „Egy öreg por törni való réz mozsár törőivel."

115 Szokás szerint az elöregedett lőport összetörték, és ehhez külön rézből készült törőmozsarat használtak, majd a port ecettel meglocsolták és megszárították. A várbeli XVI. századi ecetfőző ház a jelenleg Ispotály-pincének nevezett pincében működött. 111. LÉNÁRT Andor 1990. 53., 61. 112. A fennmaradt portörő mozsarat egri darázskőből, azaz édesvízi mészkőből faragták. Ez a mozsártörő hengeres testű edény, amely a talpán és a szájperemén kiszélesedik, s közepén hurkaszerű vastagodással készült. Külső oldalán egy kiöntőnyílás található rajta. A mozsár méretei: magassága 114 cm, edény vastagsága 15 cm, belső szájátmérője 67 cm. Űrtartalma 352,4 köbdeciméter. A portörőmozsár mostani állapotában bizonyosan hiányos tárgy, mert belső oldalát valószínűleg eredetileg rézlemez borította. Ezt a portörő mozsarat a tanulmányhoz mellékelt középkori ábrázolás szerint két ember kezelhette. 113. ILLÉSY János 1894. 217. 114. DIV. LUK. TA. 120-81. 115. SZABÓ Károly 1881. 756. 124