Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Pálosné Nagy Rózsa: Vadászavatás a Mátra alján

rá, fenyőgallyakkal körbe rakják, s ha az elkészítés késő délutánba nyúlik, már sötétedik, rozséból máglyát készítenek, s annak fényénél szemlélik meg a napi zsákmányt.

8 A vadászregula íratlan szabálya, hogy a lelőtt vadon, terítéken átlépni nem szabad, mert az igazi vadász nemcsak az élő vadat becsüli.

9 A vadászavatás szokása nem újkeletű, az új vadászt a feudális időben is bekeresztelték, felavatták: a belépő tag esküt tett, s első nagyvadjának elejtése után tűzön ugratták át, majd ráfektették a vadra, s puskavesszővel megcsapták.

10 Főuraink birtokaikon előszeretettel alkalmaztak cseh, morva, illetve német jágerokat.

11 Ennek oka, hogy a cseh és német területek vadászati kultúrája magasabb szintű volt jóval, mint a hazai. Cseh- és Morvaországban pl. a vadászati jog első nyomai már a XI. századtól föllelhetők,

12 a XIII-XIV. századtól pedig tudatosan alakítják úgy az erdőket, hogy azokat alárendelhessék a vadászatnak. A magyar földre került idegen jágerok munkájuk során saját vadászszokásaikat alkalmazták, melyek az idők folyamán meghonosodtak. A vadászmesterséget tanulni kellett, a tanulmányi idő kb. 3-4 év volt. Ezután az ifjú vizsgán bizonyította be, hogy megszerezte a kellő ismereteket mind vadászatból, mind növénytanból, erdészeti ismeretekből, sőt földmérésből is. A felavatás mindezek végén a vadászkés (szarvastőr) ünnepélyes átadásával történt.

13 A múlt században, amikor a vadászinas meglőtte első vadját, avatása a következőképpen történt: ráfektették a vadra - apróvad esetén puskavesszővel, nagyvadnál vadászkéssel -, háromszor megérintették a vállát, utánozva ezzel a lovaggá ütést. Későbbiek folyamán ez úgy módosult, hogy a váll helyett a feneket érintették, s a puskavessző megszűnésével - amikor az elöltöltős puskákat fölváltották a hátultöltősek - pálcával avattak.

14 Az avatási ceremónia menete a következő volt: a vadászaton jelenlévők közül a legfőbb, legtekintéselyebb vadász a puska csövével háromszor megérintette a fegyvertelenül, fedetlen fővel, egyik térdével az elejtett vad testén térdeplő felavatandónak a vállát és - miközben a többi vadász magasra emelt puskával felsorakozott - így szólt: „Ne csak lődd, ápold is a vadat, Nem a sok, de a szép lövés legyen büszkeséged, Ne sajnálj fáradni dúvadak után."

15 Ezután a rangban következő vadász a felavatandó kalapjához töretét tűzött és e kalapot a fejére téve mondta: „Sokszor díszítse föveged a gally, légy mindig méltó vadász, barátot és nőt szerető." Majd kétoldalról fölsegítették, a vad túlsó oldalára vezették, szembe a fölállott vadászokkal és kiáltották: „Éljen a vadász!" S a többiek feleltek rá: „Éljen a vadász!" Majd sorra kezet fogtak vele, a kürtös pedig az élj énre megfújta a kürtöt. Csehszlovákiában ma is, mint a középkorban, vadásztőrrel történik az avatás. A szerencsés vadász az általa elejtett vad mellé fél térdre - a jobb térdére - ereszkedik, bal kézzel a földre állított puskát fogja. Az avató a vadásztőr lapjával háromszor könnyedén megüti a vállát, s közben a vadásszá, illetve a lovaggá ütés hagyományos szavait mondja. Majd a vadásztőrt a fölavatott derekára csatolja, vállára akasztja a 8. NEMESKÉRI K. S. 1943. 396. p. 9. NEMESKÉRI K. S. uo. 10. TÁRKÁNY Szűcs E. 1981. 558 p. 11. KÉKESSY László, é. n. 12. Csehszlovák Mezőgazdaság, 1971. 19 p. 13. ILLÉS Nándor, 1895. 434 p. 14. ILLÉS Nándor, uo. 15. ILLÉS Nándor, 1895. 23 p. 479