Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Fajcsák Attila: A szüret kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódó szokások, hiedelmek

Előfordultak kivételek természetesen, például ha szükségből vagy érvényes jogszokásból verték félre a harangokat,

21 a szüret azonban nem ezek közé az alkalmak közé tartozott. Bár egymástól távol eső városokról van szó - Várpalota, Buda és Ungvár -, mégis nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az elmúlt századokban széles körben gyakorolt szokás lehetett, hogy szüret idején, illetve annak befejeztéig az egyház egy megbízottja az évközi viharok előtti harangozásért mustot gyűjt, vagy stólapénzt szed.

22 A zaj keltés, mint más ünnepekről, úgy a szüretről sem hiányozhatott. A szüret kezdetét, mint fentebb már említettük Tokaj-Hegyalján mozsárágyúval jelezték.

23 A vásárosmiskei (Vas megye) szüretkezdésről, ami október 4-én Szent Ferenc ünnepén volt, Bálint Sándor ezt írja: „Előtte kanászostorral durrogtattak a hegyen. így ötvöződött a mágikus gonoszűzés, és a szakrális oltalomkeresés egymással."

24 Göcsejben a szüretelés megkezdésekor „rikongat"-ni, „hujintani" szoktak, amit a közelben dolgozók visszahangoztatták és így adták tovább, illetőleg így vonult végig a szőlőhegyen egy-egy rikkantás. Természetesen a pisztolyokkal való durrogtatás is elmaradhatatlan kelléke volt a szüreti vigasságnak.

25 „Ahogy a szüretelők elérik a szőlőket, megkezdődik az általános roham, vidám kiáltozás, éljenzéssel" - olvashatjuk az egri szüretről Mednyánszky Sándor gróf visszaemlékezésében.

26 Elképzelhetőnek tartjuk, hogy e rövid idézetünkben is olyan archaikus szokásról van szó, mint Göcsejben. Nem zárhatjuk ki, hogy a magyar népi dallamosság hosszú fejlődése korai állomásának emléke lehet ez a jelenség is, mint a „rikongat"ás, „hujingat"-ás, csak Mednyánszky gróf felületesen „vidám kiáltozásnak, éljenzésnek" nevezi. Egerben a puskán kívül a jókedv, a látvány és a hangulat emelésének érdekében gyakran megszólaltak a viharfelhők ellen felállított mozsárágyúk is. A múlt század közepétől egyre több forrás említi a szüreti tűzijátékot. Az ehhez szükséges robbanóanyagokat, alkalmatosságokat a gazdák kiskereskedésekben szerezhették be. A helyi lapok apróhirdetései között szeptemberben és októberben gyakoriak voltak az ilyen és ehhez hasonló szövegezésű hirdetések: „Szüreti idényre nagy választékú, röppentyűket és tűzijátékokat, úgyszintén finom valódi amerikai petróleumot egy liter huszonhat kr. ajánlja a t. с közönség figyelmébe. Bauer Henrik."

27 A barkóknál a „puttonos" legények minden fordulóra egy pisztolylövést adtak le. A borházakban is folyt a kemény munka, ahol természetesen csak a férfiak dolgoztak. Nagy kádakban 5-6 ember taposta a szőlőt, s minden századik hektó mustnál lövéseket adtak le egy mozsárágyúból.

28 Láthatjuk, hogy a zaj keltés, főként a lövöldözés, a szüret idején több alkalommal is előfordul. Mivel a régi források nem írnak ennek mélyebb vonatkozásairól, így azt hihetnők, hogy az csupán jókedv, vígasság, mulatozás kísérőjeként jelenik meg. Ebben mi sem kételkedünk, azonban rá kell világítanunk arra, hogy a zaj keltés ami ősi katartikus, gonoszűző rítus, nem véletlenül található meg a szőlőművelés periódusának legfontosabb szakaszában, az egész évi munkálatok záró, s egyben a bor születésének kezdő aktusában. Ez a két-három hét tulajdonképpen egy átmeneti időszak, hiszen a több hónapos fáradságos munka után, melyet a takarás 21. KOVÁCS Mihály 1919. 24-25., MIHÁLYFI Ákos 1933. 307. 22. SZÍJ Rezső 1960. 225., NÉMETHI NÉMETHY Lajos 1876.143., MÉSZÁROS Károly 1861. 70. 23. ERDÉSZ Sándor 1957. 6., BAKOS József 1959. 19. 24. BÁLINT Sándor 1977. II. 363. 25. GÖNCZI Ferenc 1895. 330. 26. POZDER Miklós 1972. 78. 27. Eger, 1896. szeptember 30., 312. 28. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattár 2151., PALÁDI KOVÁCS Attila 1967. 16. 434