Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Petercsák Tivadar: Paraszti munkák az Északi-középhegység erdőiben

Asszonyok és lányok - sokszor 12-13 éves kislányok - tavaszi, őszi munkaalkalma volt az uradalmi erdőkben a facsemeték ültetése és ápolása, az erdei gyalogutak és kocsiutak tisztítása, sarabolása.

115 A diósgyőri koronauradalomban már 1818-ban részletesen szabályozták a vágások magról és csemetéről történő felújítását.

115

'

3 A nagy uradalmak még a 19. század végén is csak kiegészítésként alkalmazzák az ültetéses felújítást. Csemetekerteket csak a 20. század elejétől létesítettek, és ezekben talált munkát az erdővidék női lakossága. A csemetekertekben tavasszal vetik el a magot, majd sarabolással, csekély kapálással végeznek gyomirtást, ősszel mélyebben kapálnak, télen pedig még a hóesés előtt törekkel, szalmával fedik be, főként a fenyőcsemetéket. A csemetéket kétéves korban ősszel vagy tavasszal ültetik ki. Két irtókapásra, gödörásóra (Bükkzsérc) jut egy ültető. Az ortókapával kiásott gödörbe állítják a csemetét, a harmadik személy bekaparja és meg is nyomkodja. Azt a kis területet, amelyben a csemete van, tányérnak nevezik. A csemetéket 3-4 éves korig gondozták, kapálták, sarlózták, legtovább a fenyőt kell ápolni.

116 A női munka bére mindig kevesebb volt, mint az erdőn dolgozó férfiaké. Heves megyében a 19. század közepén az erdei művelés napszámbére 25-35 krajcár, egy öl fa kivágásáért ugyanakkor 60-90 krajcárt fizettek.

117 Az 1870-es években a diósgyőri koronauradalomban nyári munkára a férfiak napszámbére 50-80 krajcár, a nőké 30-50 kr., a gyerekeké 15-30 krajcár volt. A csemetésben dolgozók napszáma 40 krajcár, az erdei utak javításáért pedig napi 1 forintot fizettek. Ugyanekkor a fuvarosok napi bére 3 forint volt.

118 A nagy erdőirtások korszaka a 19. század közepén lezárult az Északi-középhegység vidékén, ennek ellenére még néprajzi módszerekkel is felderíthetők voltak olyan archaikus fairtási módok, amelyek a 18. században még elterjedtek lehettek. így a fa gyűrűzéssel, kérgezéssel vagy mésszel történő kiszárítása, ill. csonkázása. Az égetéses irtásos gazdálkodás nyomait őrzi az elcserjésedett parlagföldek bokrainak, száraz aljnövényzetének a felgyújtása. Az uradalmi erdők irtását férfiak végezték haszonbérletben. Az asszonyok és lányok számára a 20. század elejétől az uradalmi és állami erdőgazdaságok csemetekertjei, illetve a felújított erdőrészek ápolása biztosított alkalmi munkalehetőséget. IRODALOM ALBERT Ferenc 1868. Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyének leírása. Eger ANDEL, Karol-MARKUS, Michal 1791. Ludovy Transport v strednom Zempline. Slovensky Národopis. 377-410. BAKÓ Ferenc 1969. Népi építkezés Eger környékén a XVIII. század derekán. Az Egri Múzeum Évkönyve VII. 257-309. 1977. A Bükk-vidék néprajza. Bükk útikalauz. 143-154. BALASSA Iván 1964. Földművelés a Hegyközben. Budapest 115. PETERCSÁK Tivadar 1978. 24-25. 115/a. SZILAS Géza-KOLOSSVÁRY Szabolcsné 1975. 149. 116. BOZÓ József 1970. 143-144.; MÁD AI Gyula 1984. 68-69. 117. ALBERT Ferenc 1868. 406. 118. VIGA Gyula 1985. 350. 394