Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

székhez nyugati eszközöket közvetítettek a méhészkönyvek, a méhésztanfolyamok is. A modern méhészkedés hatására használja a magyar méhész a füstölő edényeket, a méhészpipákat, álarcokat, pergetőket és más eszközöket. Méhészeink a 19-20. században természetesen több újítást alkalmaztak a szalmakasokon, a keretnélküli kaptárakon, és a modern méhészetben használt keretes kaptárformákon (Göndöcs-féle kettős kas, Boczonádi-féle szalmakas és kaptár, gróf Széchenyi Gyula és Stadler Sándor Mogor kaptára, Bedő Lajos fekvőkaptára, Grand Miklós kiskeretes kaptára stb.). A méhészkedés racionalizálása, célszerűbb kasok, kaptárak használata, a méhészkedés egészéről a hiedelmek lekopása a 18. század harmadik-negyedik évtizedével kezdődik s párhuzamosan, de nem egyenletesen fejlődik földművelésünk és állattenyésztésünk előrehaladásával. Mitterpacher Lajos, Nagyváthy János, Pethe Ferenc és mások irodalmi tevékenységéhez, az idegen nyelvből fordított gazdasági munkákhoz csatlakozik méhészeti irodalmunk, amelyből nemcsak a gazdaságtörténet meríthet, hanem a néprajz, a nyelvtudomány és más diszciplínák is. A profilaktikus, a szimpatikus varázslatok, a fekete mágia körébe tartozó szokások történeti rétegeinek, esetleges finnugor és török elemeinek megállapítása nehézségekbe ütközik s szinte reménytelen. Szétbogozhatatlan hiedelemgomolyag előtt áll a folklorista. A magyar méhészek mágikus cselekedeteihez, varázslataihoz hasonló szokások a közép- és kelet-európai népeknél, a Balkánon és Nyugat-Európában is ismeretesek. Ilyen karácsony estéjének szerepe a varázslatokban, a méhek farkas vagy más állat gégéjén való kibocsátása, a rajzás elősegítése a kas juhtejjel való locsolásával, a raj elszökésének megakadályozása a közé dobott földdel, ruhadarabbal, zaj csapással, a kas elé szúrt késsel, fűcsomózással. A szlovéneknél, románoknál is ismert az a szokás, hogy az edényt, amelyben az ajándék mézet küldik búzával megtöltve illik visszaküldeni, hogy a méhész bőséges mézet szüreteljen a következő esztendőkben is. Nem különbözik ettől Szicília méhészeinek szokása sem. A szokás termékenységvarázslás. Éppen úgy, mint a templomi esküvőről hazatérő zempléni új pár búzaszemmel való meghintése. A szerelmi varázslatoknál Európa-szerte használják a fára szállt raj helyéről letört ágat, ráböjtölnek a méhtolvajra, szeget szúrnak az ellopott kas helyére s hagyományos szavakkal közlik a méhekkel gazdájuk halálát. A méhek elpusztulnak, ha a gazdasszony nem mondja meg nékik, hogy a „gazda halott". Ezt éppen úgy tudják Somogyban, mint Sziléziában, Olténiában, Dániában és Katalóniában. Az angoloknál gyászszalagot is kötnek a méhkasra, mint nálunk Somogyban. Az idevonatkozó távoli és több évszázados analógiák közül még csak azt említem meg, hogy a 16-17. századból több nyugat-európai képes ábrázolást (pl. Bol Hans rézmetszetét egy németalföldi méhesről, 1582) ismerünk arról, hogy a raj elszökését fémtárgyak összeverésével igyekeznek megakadályozni (71. kép). Ezt a jelentet ábrázolja Petrus, de Crescentiis munkájának (Ruralia commoda) krakkói kiadása is (1571). Több méhészeti varázseljárás más hiedelemkörök jellemzője is lehet illetve azok variánsa. Ilyen a ráböjtölés, amely valamely cél elérésére Európa-szerte ismert. A 14. századi Franciaországban egyházi és világi hatóságok hasznosnak ítélik a szerelmesek egymás iránti böjtjét. Ennek a hazai változata, hogy András napkor Szatmárban a leányok azért böjtölnek, hogy szerelmüket magukhoz varázsolják. Ráböjtölhetnek valakire azért is, hogy betegséget okozzanak neki. A tolvaj a böjtöléstől beteg lesz, nyugtalanság vesz rajta erőt, kénytelen az ellopott holmit visszahozni. A huzamosabb ráböjtöléstől meg is halhat. Az európai hiedelemkörbe való integrálódásunk ellenére valószínű, hogy olyan szokások, mint a nőnek a méhektől való távoltartása, a szótabu, a méhes mellé tűzött állatkoponyák, a holdállás figyelembe vétele, a mágikus kör, a megkötéses varázslás honfoglalás előtti méhészhiedelmeink maradványa, de ennél többet nem mondhatunk. Nehéz megállapítani, hogy mi jön a tudatalattiból és mi a történelemből. 362