Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

64. kép. A méhek kénnel, taplóval, trágyával való lefojtása. Panyola, Szatmár nek. Az Alföldön, a palócoknál, de szórványosan másutt is a méhkast aljával felfelé földbevert három-négy karó, felfordított kisszék lábai közé vagy földbe vájt mélyedésbe állítják s föléje hasonló bőségü kast borítanak. A két kas egymással érintkező peremét kendővel, zsákkal körülkötik, azután tenyérrel vagy két kis pálcával az alsót ütögetik (65. kép). A méhek rövid időn belül felmennek a felső üres kasba s az alsóból a lépesméz könnyen kiszedhető. A méhek felverésének, dobolásának módját a 18. sz. végén a nagykunsági gazdákat felkereső vándor gömöri méz- és viaszkereskedők már gyakorolták. Érdekük volt, hogy minél több méhcsaládja maradjon meg a gazdának. A dobolás a paraszti méhészetben a 19. század elejétől válik rendszeresebbé, amelynek hasznosságára, előnyeire az újságok is (pl. Banater Zeitschrift 1828) felhívják a figyel65. kép. A méhek átdobolása. Jászdózsa, Jászság. H. Bathó Edit felv. 353