Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

hogy a kieresztés napján a röplyukba csuka-, farkasfogat, farkasgégét, kakasvérrel megkent vörös posztót, paprikát tettek, hogy a méhek mérgesek, bátrak legyenek. A palócoknál, a szlovákoknál, a szlovákiai németeknél a bátorság serkentésére a század elején faragott farkasfejet illesztettek a röplyukba (62. kép). Ugyanezért Gömörben a kasra harapófogót erősítenek, a röpnyílás elé a kirepítő deszkába szeget vernek. A nyírségi görög katolikus falvakban a röplyuk fölé helyezett tövises ág, szúrós növény, sarló is fokozza a méhek bátorságát, de véd a gonosztól is. Szolnokdobokában a magyar és román méhészeknél századunk elején gyakran feltűntek az ilyen méhkasok (63. kép). Megerősödnek a méhek, ha a kibocsátás napján a kas elé a földre szekérláncot helyeznek. A baranyai, somogyi gazdák a méhesben felfüggesztve tartották a láncot. De célját nem árulták el senkinek. Véletlenül „feküdt" a lánc a földön. Ezen a napon a röplyukba helyezett tejjel megmosott gyapjútól a méhek szelídekké válnak és nem szúrják meg a méhészt. A dühös méhek lecsillapodnak, ha a röplyukat medve vagy mókus hájjal kenik be. Egyik 18. századi méhészeti kéziratunk azt ajánlja, hogy a karácsonyi éjféli misére a méhész vigyen magával tiszta búzát és olyan hamut, amelyet karácsony böjtjén elégetett galagonyafából (Európa egyik ősi varázsnövénye) nyert. A miséről hazatérve az ünnepek idejére helyezze az asztalra, majd tegye el és a röplyukba szórt búzán, hamun át eressze ki méheit. Mindezeket a mágikus cselekedeteket méhészeti kézirataink és méhészkönyveink nyomán már a 17. századtól ismerjük. Egészségesek lesznek, igen megtisztulnak a méhek, ha kibocsátáskor a kas, a köpű alá sáfrányos vagy sós vizet helyeznek. A kibocsátás után - a hagyományosan méhészkedők - nem sokat törődnek méheikkel. A néphit szerint mégis holdtöltekor a legjobb velük foglalkozni, mert akkor a legerősebbek. Főleg arra ügyelnek, hogy amikor ereszt, ver a méh az új raj távolra ne szálljon a méhestől. Ezért a moldvai méhész, amikor a méh „kezd rakodni a köpű szádára" viasszal megkent posztódarabot akaszt az egyik közeli fára, hogy a viasz illatára a méhek oda gyűljenek. A raj továbbrepülését, elszökését különböző varázscselekményekkel igyekeznek megakadályozni. A szolnokdobokai Pujonban gazdálkodó Széki Vesmás Márton méhészkönyvében (10. kép) 1774-ben ezeket az Erdély-szerte ismert s jórészt napjainkban is gyakorolt varázslatokat így szedte versbe: 349 Ősszel a Méheket a' mikor el-rakják, Méh Kasok jukait a' mivel bé-dugják, Azon dolgot osztón tavasszal el-rakják, Méhek rajzásakor ilyen hasznát tartják: Ha a raj hirtelen el-találánd menni Azon Kas dugóját tsak elő kell venni, Ige rá mondással le-kelletik tenni, Vissza kell a' rajnak éppen oda menni. Hogy ha azon dugót köti láb ujjára, Gyalog jö raj vissza mások tsudájára, Tsak a' földön mászkál, nem kélhet szárnyára, E' leszsz büntetése vigyázzon honnyára. A borona fogát némellyek el-lopják, Méh Kas eleibe a földbe bé-szurják, Elszökött rajokat oda meg-szállitják, Akarattya ellen haza babonálják.