Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

készítettek keretes kaptárakat. Sajnos erről a nemzetközi méhészeti irodalom nem tud. Nem ismerjük a szarvasiak kaptározását, amelyet már 1794-ben megkezdték, hogy megmentsék a méheket a füsttel való lefolytástól. A kaptárakat a röplyuk körül és felett gyakran színesre festik. Már a 19. századi kezdetleges kaptárainkról írják, hogy így akadályozzák meg a méhek eltévedését. A Dunántúl délnyugati részén a röplyuk feletti deszkákon ember vagy más ábrázolásokat is láthatunk, amelyek kapcsolatai szlovén-osztrák terület felé vezetnek. 6. A 11-15. században a Bükk hegységben, a Pilisben, Érd közelében sziklafalba vájt fülkékben is tartottak méheket. Maradványaik az ún. kaptárkövek (61. kép), amelyek Mediterrán jellegű méhtartásra utalnak. Mészkőfülkékben méhészkedtek századunk közepén a románok a Gáldi patak felső völgyében (Intregald, Nekrile§ti). A fülkék elejét röplyukkal ellátott deszkával fedték le. A fülkékbe léptartó pálcikát helyeztek el. A kofülkéket a falun, a críngeken (szerek) kívül a meredek sziklafalba vájták. Hideg, szeles teleken a fülkék elé szalmacsomót, csergedarabokat, gyapjúpok61. kép. Sziklafalba vájt méhodú. Előlapja hiányzik. Szomolya, Borsod megye. Saád Andor felvétele 346