Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
D. Matuz Edit: A kyjaticei kultúra földvára Felsőtárkány–Várhegyen
hálózat veszi körül. Tehát ezeket a földvárakat nem a betörő ellenség hírére, hanem belső fejlődés (népességnövekedés, ipar fejlődése, társadalmi tagozódás stb.) eredményeként hozták létre. Egy-egy törzs központját jelenthették és természetesen védekezhettek egymás ellen is, szükség esetén menekülőhelyek voltak, ahová befogadták a környék lakosságát. 107 Mivel az É-magyarországi kyjaticei földvárakról nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre, egyik elméletet sem húzhatjuk rá egyértelműen a korszak földváraira. Feltehető egyébként is, hogy nem egy, hanem többfajta, földrajzi helyként, időben elkülönülő szempont játszhatott szerepet az erődítések létrehozásában. (Pl. amíg Szilvásvárad esetében helytálló lehet a kereskedelmi útvonal ellenőrzése, addig ez Felsőtárkány, vagy a börzsönyi földvárak esetében nem valószínű.) Kőszegi Frigyes véleménye szerint az urnamezős kultúra területén a magaslati, jól védhető helyeken való megtelepedés a kultúra második szakaszára tehető. Feltételezi, hogy a földvárak mesterséges erődítései döntően az urnamezős kultúra fiatalabb (IV.) szakaszában készültek. Az V. fázis idején a preszkíta népesség a D-Dunántúl egy részét ellenőrzése alá vonta, de az urnamezős kultúra élete döntően nem változott meg. Ugyanakkor megnőtt a szerepe a barlangi és az erődített, vagy védhető településeknek. 108 A kyjaticei földvárak erődítésének idejéről keveset tudunk. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a népesség egy része már a kultúra kezdeti, illetve klasszikus szakaszában is a jól védhető, magaslati helyeken telepedett meg. Ebben feltehetően szerepet játszhatott a lausitzi és az urnamezős kultúrától átvett szokás, kulturális hagyományok is. A leletanyag vizsgálatánál láttuk, hogy Felsőtárkány esetében a kultúra III. szakaszában, a Ha B 2 periódusban készítették a földsáncot, ugyanez feltételezhető Bükkszentlászló-Nagysánc és esetleg Cserépfalu-Mésztető esetében is. Perőcsény-Halyagos bepecsételt kerámiás töredéke alapján valószínű, hogy ez a földvár is fennállt а На В kor végéig. Újabb nagyméretű ásatásokra, a leletanyag részletes elemzésére van szükség a problémakör pontosabb feldolgozásához. Az utóbbi évek kutatásai nyomán ismertetni tudjuk a szlovákiai, kyjatice kultúrába tartozó földvárakat is. Nagyobb lélegzetű ásatás egyiken sem volt, a leletek publikálatlanok, így az elhelyezkedésük, méretük és a szórványleletek alapján korhatározott földvárak katalógusát adjuk. Ezt egészítjük ki néhány kutatástörténeti adattal. Bôrka, okr. Roznava, „Vrania skála" (Barka, Gömör vm.) 770 m magas, 7 ha területű. Nehezen megközelíthető, hatalmas, íves sáncokkal erődített telep. A bronzkor több periódusában lakott volt, a szórványok és fekvése alapján a kyjaticei földvárak közé sorolják. 109 Breznicka, okr. Lucenec, „Hrádok" (Berzence, Nógrád vm.) 255 m magas, 0,1 ha területű. A terület K-i oldalán két árokkal volt erődítve, közöttük íves, lekopott sánc húzódik. Jellegtelen őskori kerámia került elő, kyjaticei refugiumnak tartják. 110 Cebovce, okr. Velky Krtís (Csali, Hont vm.) Furmánek a kyjatice kultúra földvárai közé sorolja. 1 " Cinobana, okr. Lucenec, „Strieborná" (Szinóbánya, Nógrád vm.) 719 m magas, 0,2 ha területű. A terület részben kettős kősánccal volt megerősítve, D-i oldalát mere107. NOVÁKI Gyula 1979. 106-107.; NOVÁKI Gyula 1986-87. 89. 108. KŐSZEGI Frigyes 1988. 55-56., 61., 79. 109. Václav FURMÁNEK, Ladislav VELIACIK, Peter ROMSAUER 1982. (a továbbiakban F-V-R 1982.) 168., 170.; Václav FURMÁNEK 1982. 30. (a második térképen szerepelnek a lelőhelyek); Václav Furmánek 1987. Abb. 1. (a többi lelőhely is szerepel ezen a térképen, ezért ezt nem soroljuk fel csak ott, ahol más irodalmi adatunk nincsen). 110. F-V-R 1982. 170., Václav FURMÁNEK 1983. 28. 111. Václav FURMÁNEK 1987. Abb. 1. 32
