Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

nál s más népeknél is. A falutól távolabbi erdőben, réteken, szőlőkben álló ilyen méheseket (kelence, méheskert, méhtartó állás) Szatmárban, a Zempléni hegyekben. Erdélyben (a máramarosi románoknál is) századunk közepén még építettek. A múlt században lehúzódtak Debrecen vidékéig és a 18. sz. végén a Dunántúlon is feltűnnek. Kelence-típusú méhesek voltak a moldvaiak 'nagy' prisacä-i. Czövek J. méhészeti munkájában Lőcse, Késmárk vidékéről említi az erdők, völgyek szép méheskertjeit. Gömör hegyi rétjein, erdei tisztásain féltetős méhesek napjainkban is feltűnnek (21. kép). A szlavóniai magyarok a falun kívül a szírükön (a nagycsalád fákkal körülvett közös nyomtató helye pajtával, polyvással, kúttal) állították fel méheseiket. A Szigetközben lőtyék (vizes területek, nádasok) mentén álltak a nádból hevenyészett méhesek. Az alsóőri magyaroknál az erdei méhesek emlékét a határnevek őrzik. Feltűnő, hogy a Nagykunságban a 18. században a méhesek felállítását a szőlőkben tiltják. A kelence minden oldalról zárt kör, ellipszis alakú vagy négyszögletes fedetlen, esetleg a falak mentén fedett épület, amelynek a belső fala tövében mípadon, ágyáson helyezik el a köpűket, kasokat (22., 23. kép). Ismerünk három oldalról kerített kelencéket is. A kelence uradalmak, nemesi birtokok, később nagyobb parasztméhészek építménye volt. Magyarországon a 17. században említik, de valószínű, hogy korábban sem volt ismeretlen. A debreceni erdőkben felállított kelencek mellett nyár idején a méhész baromfit, kecskét, malacokat is tartott. A kelenc, kelence talán szláv (szlovák?) eredetű szavunk. A 16. századból a kelencének 'köpü, méhkas' jelentését is ismerjük. Az erdei méhészkedés maradványai megtalálhatók a szlovákoknál és a szepesi németeknél is. Meg kellene vizsgálni Bednárik R.-nak azt a gondolatát, hogy a hucul fokosok (bartka) 24. kép. Egyszerű méhes az udvarban tapasztott vesszőkasokkal. Két kas zsákdarabbal takarva. Botháza, Mezőség, Erdély. Gunda Béla felv. 325