Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

azt jelzi, hogy más nem nyúlhat a fához, a méznek és méhnek már gazdája van. Bereg megyében egy 1793-ban kiadott falusi törvény szerint, aki az erdőben méheket talál, a mézüket kiszedheti, de a fát ki nem vághatja. Ha a méhcsaládot élve akarja hagyni - hogy a mézet később vegye el - a fát kereszttel jelölje meg (16. kép). Aki az ilyen fából a mézet ellopja tolvajként büntetik. A székelyeknél a tulajdonjegyek megegyeznek a mezőgazdasági eszközökre vésett tulajdonjegyekkel: II, X, П, П, П, X. Hasonló tulajdonjegyeket tesznek az erdei méhesfákra az észt, cseremisz, mordvin, lett és más kelet-európai erdei méhészek. De ilyen tulajdonjegyek korábban ÉszakNémetországban sem voltak ismeretlenek, ahol az erdei méhészet szintén virágzott. A tulajdonjegyet a németeknél a méhesfán 10 évenként meg kellett újítani. A keresztalakú tulajdonjegyeket a korai középkorban említik a nyugati gót törvények. A 16-17. században a mordvinoknál, a középkori liveknél a méhesfák tulajdonában beállt változással a tulajdonjegy használta is az új méhes gazdára szállt. Linnus F. szerint a tulajdonjegyeket már a méhvadászat ősi, kezdeti időszakában alkalmazták. Nálunk is egyidősek méhészkedésünkkel. A méhesfák megjelölésének eredetileg mágikus célja volt. A rajt védték vele más méhvadász rabló tevékenysége, a medve ellen. A marhaszarvból készült „csapda" ismeretes a szlovákoknál, románoknál is. A zempléni Hegyközben szarucsapda helyett bodzafacsövet is használnak (13. D, 17. kép), amelyről Handerla Gy. méhészeti munkája (1775), Lokodi Sándor I. kézirata (kb. 1830-1840) is megemlékezik. Columella római író említi, hogy musttal bekent nádcsőbe kell befogni a méheket, majd abból egyenként kiengedni s így a raj könnyen felkutatható. A rómaiak és a magyar méhvadászok eljárása között lényegében nincs különbség. A révi fazekasok (Sebes-Körös völgye) agyagból formálnak méhcsapdát (18. kép). Az USA-ban élő francia méhvadász tevékenységét néprajzi hűséggel írta le Cooper F. A méhvadász с regényében. A székely méhvadász ügyességét Nyirő József örökítette meg egyik novellájában. A székely méhvadászok tudják azt is, hogy a nyest szereti a mézet. Ezért télen a hóban figyelik az állat nyomát s azt a fát, amelyre a nyestnyom vezet, alaposan megvizsgálják, doronggal körülkopogtatják. Ha ilyen módon méhrajt vesznek észre a fában, akkor kidöntik, az odút szétverik és a hidegtől megdermedt méhektől a mézet elrabolják. A székely, a moldvai csángó méhvadász kora tavasszal figyeli a napsütötte erdőszegélyeket, az erdei tisztások keleti és déli peremét, hogy a fák alatt nem talál-e odúból kihordott törmeléket, szemetet. A törmelék a még el nem olvadt havon azonnal feltűnik s annak nyomán a méhvadász kirabolja az odút. A méhvadászat két utóbbi módját az ukránok, románok, szlovákok is ismerik. Vannai István (1779) arról ír, hogy a méhkereső erdős helyeken megfigyeli a korhadt tuskókban összegyűlt hólérc, esővízre szálló méheket s azok repülési irányát követve a közelben felfedezi az odújukat. ő tudósít arról, hogy az erősen és hosszan sikoltó harkályt vagy - amint Madách Imre is említi - solnát (zsolna) a méhek támadták meg, s kergetik, reá tódulnak. Nyilván mert odújukat kopácsolta. A hang irányába menve a méhkereső az odút hamar megtalálja. Vannai István hétféle módját ismerteti a méhkeresésnek, amelyet - valószínű Palócföldön - maga sem vetett meg. Arról is megemlékezik, hogy a „bujdosó" rajokat a szőlők, erdők szélére kitett bödönökbe lehet becsalogatni, befogni. A száraz fatörzsben talált méhcsaládokat legjobb fástól hazavinni. Szabolcs, Szatmár vidékén a megtalált Вombus-féléket (földipösmör, pöször, poszméh) föld alatti odújukból kutyával kapartatják ki. Göcsejben pedig kis faásóval kiássák (13. E. kép). Gömörben a Bombusfélék csömörméh néven ismertek. A mordvinoknál, cseremiszeknél, baskíroknál, az oroszoknál, lengyeleknél, a balti népeknél nagy jelentőségű erdei méhészkedés néhány emléke megmaradt a magyarságnál. A székelyeknél a felkutatott erdei méhrajt nem mindig ölik meg, hanem a méhesfa kifosztása, a méz elrablása után a fatörzsön baltával, késsel kivágott farészt ajtócska321