Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Gunda Béla: Méhészkedés a magyarságnál

2. kép. Bibicfészek (Vanellus vanellus) tojásokkal. Nagyiváni legelő, Hortobágy. Szabó László felv. 2. §. Még századunk elején is tavasszal az Alföldön, a Szigetközben, a Szernye mocsár környéki falvakban és más vadvizes vidékeken gyűjtötték a vízimadarak tojását. Ez a tevékenység a fúvászás, futulyázás (Bodrogköz), tyukmonyászás (Kiskunság). A hortobágyi pásztordal szerint Majd kimegyünk tavasszal a sásra Rátalálunk vadruca tojásra. Azt is a szűröm ujjába teszem. Abbul is jó vacsorám kíszítem. A vadkacsatojáson (fúmony, Ormánság; fútojás, Szernye mocsár; fú-pete, Szatmár) kívül gyűjtötték a bíbic (2. kép), szárcsa, kanalasgém, haris, búbos vöcsök és más madarak tojását. 1827-ben feljegyezték, hogy a nagy sárréti pákászok csónakszámra szedik a vízimadarak tojását. A leányok a Latorca holtágaiba nagypénteken fúázni mennek, azaz összeszedik a vadkacsatojást s ezt festik meg húsvéti tojásnak. A nagypénteken afútojást szedő leány még abban az évben férjhez megy. A tojások egy részét elfogyasztották, tésztagyúráshoz használták, másrészével disznót hizlaltak. Szeged vidékén ünnepi kalács készítésére is felhasználták. A szigetköziek a piacokon árulták a vadkacsatojást. A Falusi Gazda 1861-ben írja, hogy a bíbictojásnak a városokban gyógyerőt tulajdonítanak s jó áron megveszik. A Rétközben a húsvét előtti hét volt a tojásgyűjtés ideje. A Bodrogközben, a Sárréten, az Ormánságban az asszonyok a vadkacsa tojásait szelíd kacsával kiköltették és igyekeztek felnevelni a vadkacsákat. Szárnyukból azonban idejében levágtak egy darabot, hogy az udvarból el ne menekül305