Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Horváth László: Az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás Kál községből az első világháború előtt (Heves megyei kivándorlás I.)

1899-ben „Debrei József és Erberling Ferencz, előbbi feldebrői, utóbbi kompolti lakos, két kalandos természetű egyén, voltak az elsők, kik e vidékről az új világba hajóztak" - jelenti az egri járás főszolgabírója 1902-ben az alispánnak

30 - e két egyén . . . leveleikben Amerikát valóságos Eldorádónak festették le, hol állítólag egy közönséges gyári munkás havi 100frt-ot, egy földműves pedig 6-7 frt-ot kereshet naponként . . . Történt 1900. évben, hogy Erberling Ferencz egy évi távollét után, családját meglátogatandó haza jött Kompokra, s ez alkalommal mint raj fogta körül a vidék lakossága, hogy az amerikai viszonyok felől közvetlen értesítést nyerjen. Ez érintkezésnek meg is volt a szomorú hatása, mert alig másfél havi itt tartózkodás után, midőn Erberling ismét vissza ment, már mintegy 6, részint kompolti, részint más községbeli embert vitt magával, akik kint is maradtak. Ez volt az első nagyobb csoport, mely e vidéket elhagyta s e csoportot követik, hol szórványosan, hol nagyobb csapatokban kompolti, feldebrői, kápolnai, tófalui, KÁLI, kerecsendi és demjéni lakosok, s a kivándorlás, mely azelőtt e vidéken ismeretlen fogalom volt, - ma állandó jellegű. " A káli bíró bizalmas jelentése alapján

31 tudjuk, hogy 1901. évben még mindössze három egyén vándorolt ki Amerikába. „Egyik családot nem hagyott hátra és nem küldött semmit. A kivándorlás napja múlt év nov. 7-ik napja óta Nagy Béla 200 koronát - Nagy János 100 koronát küldött családjának s ezek közsegélyre utalva nincsenek. " - írja a bíró 1902. február hó 27-én, vagyis a két első névszerint is ismert kivándorló jóformán egy hónapi kinttartózkodás után (decemberben helyezkedhettek el, s januárban a pénzt már küldeni kellett, hogy februárban a bíró mint megtörtént eseményről nyilatkozhasson) közel egy évi itthoni keresetnek megfelelő megtakarított összeget küldtek haza itthonmaradt családjuknak. Ez hát az a nagy vonzerő, ez az a nagy titok, melyet a hivatalos Magyarország évtizedeken át megfejteni nem tudott, vagy megérteni nem akart, ez hát az igazi ok, mely az első világháborúig még sok százezer embert hazája elhagyására ösztönöz. Az erberlingek, debreiek, nagyjánosok példája ragadós, minden községben hivatkoznak rá, mindenütt „egy nyomon beszélnek", hogy Amerikában a megélhetés sokkal könnyebb, mint idehaza, sőt félre is lehet tenni. Lám, Erberling egy év alatt 1200 koronát tudott itthon élő családjának haza küldeni,

32 amellett „maga is mindig húst evett és sört ivott, s a vizet nem is ismeri", hogyne volna hát értelme a kivándorlásnak, mikor itthon krumpliból meg babból sem telik elég, s nemhogy szerezni és félre tenni tudnának, hanem keserves megélhetésük mellett csak az adósságuk szaporodik. Volt olyan eset, hogy a család maga küldte ki egyik tagját, hogy szerencsét próbáljon, viszont volt olyan eset is, hogy a fiú kaszát fogott az apjára, ha neki a kivándorláshoz szükséges útiköltségeti elő nem kerítette.

33 A kivándorlási láz 1901-ben még csak tünetekben jelentkezett, az igazi heveny korszaka Heves megyében és Kaiban is csak 3-4 évvel később indult. Sem akkor, sem később nem volt ember, ki a „modern exodusban" résztvevőket megszámolni, biztosan és vitathatatlanul felmérni képes lett volna. A korabeli statisztika, a ki- és visszavándorlási adatgyűjtés az útlevelekre, azok nyilvántartására épül. Ezt az útlevélstatisztikai adatgyűjtést is csak 1904-ben rendelte el a belügyminiszter.

34 Bár idővel törekedtek más források felhasználására - szállítási vállalkozók, külföldi kikötők, USA Bevándorlási Hivatal adatai -, ezen statisztikák mégis legfeljebb a főbb kivándorlási tendenciák jelölésére alkalmasak, még abban az 30. HML. Alispáni iratok IV-tt)4/A/71. 1902/252. 16. fol. 31. HML. Alisp. ir. rVM04/a/71. 1902/252. 23. fol. 32. HML. Alisp. ir. IV-404/a/71. 1902/252. sz. 16. fol. 33. HML. Alisp. ir. IV^04/0/71. 1902/252. sz. 16. fol. 34. A Magy. Kir. Központi Statisztikai Hivatal Munkássága. 53. 262