Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

D. Matuz Edit: A kyjaticei kultúra földvára Felsőtárkány–Várhegyen

váltak külön a rétegek, ezek a felületek leletmentesek, vagy csak szórványosan tartalmaztak középkori és késő bronzkori kerámiatöredékeket. A sziklás, köves altalajon, helyenként közel 2 m mélységben található a neolitikus szint (a 6. árok gödre 190 cm-ig, a VI. szelvény, 11. árok gödre szintén 190 cm-ig tartalmazott neolitikus cserepeket, a 13. árokban 200,210 cm mélyen tűzhely maradványai voltak). Az ásató meghatározásai szerint a neolitikus barnás, köves rétegen (115— 120 cm mélyen) feküdt az 1., 2. és a 4. ház. A terület egyenetlenségéből, a nagy relatív szintkülönbségből, a feltöltődés különböző mértékéből, illetve a sáncfelhordásnál megbolygatott területekből adódóan nincs minden feltárt felületben minden réteg egyenlő vastagságban képviselve. Ezért a 120 cm alatti rétegekből is előkerültek késő bronzkori cserepek (behúzott, síkozott, turbántekercses, csücskös peremű tálak töredékei, tagolt bordával, lapos bütyökkel díszített oldaltöredékek, függőleges, vízszintes árkolású darabok). Említést érdemel néhány darab: a 13. árok 150-180 cm közé eső részéből körülárkolt bütyökkel díszített töredék, az I. szelvény 278-350 cm közé eső részéből belső oldalán körbeárkolt omphalosos tál töredéke, a 13. árok 120-140 cm közé eső részéből vízszintesen síkozott csücskös peremű tál töredéke került elő. Mivel nem gödörből, hanem a legalsó rétegekből jöttek a felszínre, ezek lennének a legkorábbi, az említett házak szintjéhez tartozó leletek. Az 1., 2., 4. ház anyagát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy megtalálhatók bennük az általános késő bronzkori típusok: egyenes peremű, behúzott peremű tálak, korsók, fazekak, kihajló peremű, síkozott peremű, turbántekercses peremű és csücskös peremű tálak töredékei, ujj benyomással tagolt plasztikus bordák, lapos fogófülek, bütykök, tüzikutyák, őrlőkövek, paticsdarabok. Mindezek természetesen megtalálhatóak a kyjaticei kultúra klasszikus anyagában, jellemző a kultúrára a szélesen kihajló peremű, vízszintesen árkolt nyakú, függőlegesen árkolt vállú, hasú töredékek sora. Emeljük ki házanként az ép edényeket, a legfőbb jellemzőket, illetve a kormeghatározásra alkalmas darabokat! Az 1. házban talált edények: csücskös peremű tál (I. tábla 1. kép), egyenes peremű tál (I. tábla, 2. kép), két nagy élelemtartó urna (I. tábla 3. kép), kétfülű, tojásdad testű kihajló peremű edény (III. tábla 1. kép). Sok a magas hőtől deformálódott töredék, a benyomott lencsedíszű darab; néhány fényes fekete besimítással díszített csésze töredéket és függőlegesen árkolt fültöredéket találunk a ház anyagában. A 2. ház anyaga: behúzott peremű tál (II. tábla, 1. kép), íveltnyakú, félgömbaljú csésze (II. tábla, 2. kép), kúpos nyakú kihajló peremű edény (II. tábla, 3. kép), kis kettőskúpos edényke (III. tábla, 2. kép). Ez utóbbi három forma az urnamezős kultúrában otthonos, a Ha A periódusban, ill. a kúpos nyakú edény emellett а На В periódus elején is használatos; a Dunántúlról került át É-Magyarországra. Egy egyenes peremű, nyomottgömbtestű csupor (VI. tábla, 2. kép) és egy behúzott peremű tál (VI. tábla 1. kép) a III. szelvényből feltehetően a ház anyagához sorolható. Sok a síkozott peremtöredék, megjelenik az X alakú motívum plasztikus bordán, a körülárkolt bütyökből kiinduló kannelurasorokkal díszített töredékek stb. A4, ház anyaga: behúzott, síkozott peremű tál (V. tábla, 1. kép), turbántekercses peremű tál (V. tábla, 2. kép), bütykös fazék (IV. tábla, 1. kép), egyfülű ferdén kannelurás hasú bögre (IV. tábla, 2. kép) és perem fölé magasodó fülű korsó (IV. tábla, 3. kép). Az utóbbi kettőhöz hasonló darabokat az urnamezős kultúra népe készített, az egyfülű csésze а На В periódusban használatos. A ház anyagában sok a tagolt plasztikus bordával díszített kerámiatöredék, a házikerámia; viszont kevés az árkolt nyakú, vállú töredék, ami található, az is besimított díszítésű. Az 1., 2. és részben a 4. házat borította a fekete színű köves, 40-60 cm vastagságú, vagyis kb. 60-80 és 120 cm közé eső, a leletanyag túlnyomó többségét adó réteg. Itt az eddig ismertetett típusok jelentek meg, a házak pusztulása (leégése?) után a településen ugyanaz a nép folytatta életét. A házak alatti szint, a házak anyaga és a fekete réteg 24