Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

D. Matuz Edit: A kyjaticei kultúra földvára Felsőtárkány–Várhegyen

tábla 3., 18.) és átfúrt kerek orsókarikák is (XII. tábla 7.). Hasonló darabokat találunk a késő bronzkori telepeken, a kyjaticei kultúra anyagában is.

55 Az ásatáson előkerültek még tüzikutyák, paticsdarabok, őrlőkövek (VII. tábla 3., 20. kép.). 2. Csonttárgyak A 3. árok feltárásánál, 70 cm mélységből, a földsánc anyagából került elő egy csont zablapálca töredéke. Agancsból készült, feltehetően háromlyukú volt (ebből kettő megvan), a lyukak a homorú-domború oldalát fúrták át egyirányban, tehát az egysíkú zabiák közé tartozik. Készítésénél vagy használata során eltört, ezért kerülhetett a sánc építésekor (?) a töltelékföldbe. Hossza: 7,2 cm. (18. kép, XXVII. tábla 2a, b.) Az elő-ázsiai típusú lószerszámozás a kora bronzkor végén jelent meg, és a középső bronzkor elején terjedt el a Kárpát-medencében. Ezt a fejlődési folyamatot zablapálcák és szíj elosztó lemezek képviselik. A Kis-Ázsiából kiinduló népmozgások D-Oroszország, a Balkán, Erdély és a Kárpát-medence területén egyidőben, párhuzamosan terjesztették el a lószerszámozásnak ezt a módját.

56 Tehát az i. e. 18-17. századtól az agancszabiák a szerszámozási forma kisebb módosulatait követve (amit a gyeplő, kantár és a tartószíjak befűzésére szolgáló lyukak helyzete mutat) a bronz zabiák megjelenéséig (i. e. 9-8. sz.) használatban voltak, azok esetleges előképéül szolgálhattak. Mozsolics Amália értekezett a kárpát-medencei csont zablapálcákról.

57 A preszkíta és szkíta agancszabiák legfőbb jellemzőjének azt tartotta, hogy háromlyukúak, a három lyuk egysíkban helyezkedik el, nincsenek egymásra merőleges átfúrások. Sok esetben a lyukak kerekek. Ilyeneket ismerünk Batina/Kiskőszegről,

58 ahol a lyukak középtájon és attól lefelé helyezkednek el, emellett Mecsekszabolcsról és ismeretlen lelőhelyről, ahol a lyukak középtájon és nagyjából egyenlő távolságra fenn és lenn helyezkednek el.

59 A Csongrád-Felgyőről

60 származó és a tiszafüredi

61 zabiánál a lyukak a zabla domború-homorú síkját vágják át, de az utóbbinál a középső átfúrás ovális. Mozsolics tipológiai alapon, vagyis egysíkúságuk miatt a sághegyi zabiák közül is ide sorol néhányat.

62 A fiatal urnamezős korszak (Ha B) csontzabiái is általában háromlyukúak, de kétsíkúak, a kárpát-medencei darabok (pl. Sághegy, Pécs-Makárhegy) a nyugati, Mörigen típushoz kapcsolódnak, párhuzamaikat nyugat-európai területen találjuk meg.

63 A palotás-homokosi zabla (kétsíkú) pilinyi kerámiával együtt került elő.

64 A Szászhalombatta-téglagyári a váli kultúra leleteiből vált ismertté. Ez egysíkú zabla, két ovális és egy kör alakú átfúrással, de mindkét végén bütyök található.

65 A kyjaticei kultúra területéről a szendrői Ördöggáti-Csengő barlangból és az aggteleki Baradla barlangból került elő egy-egy középen átfúrt agancszabla-oldaltag töredéke. Kemenczei T. ezeket 55. KEMENCZEI Tibor 1984. (Sajószentpéter) XCIV. t. 13., 21. NOVÁKI Gyula-SÁNDORFI György-MIKLÓS Zsuzsa 1979. (Nagybörzsöny-Rustokhegy) 72. t. 8. 56. SMIRNOV, K. F. 1961/1. 46-72.; BANDI Gábor 1963. 46-60. KOVÁCS Tibor 1969. 159165.; KOVÁCS Tibor 1977. 27. 57. MOZSOLICS Amália 1953. 69-110.; MOZSOLICS Amália 1960. 125-135. 58. GALLUS Sándor-HORVÁTH Tibor 1939. VIII. t. 4. 59. MOZSOLICS Amália 1953. (Mecsekszabolcs) Fig. 31., XV. t. П., (Ismeretlen lelőhely) Fig. 29., XV. t. 12. 60. PÁRDUCZ Mihály 1946. 134-140., IV. t. 12., a) b); MOZSOLICS Amália 1953. Fig. 30. 61. MOZSOLICS Amália 1953. Fig. 32. 62. MOZSOLICS Amália 1953. Fig. 33-35., XV. t. 6-8. 63. HÜTTEL, H. G. 1981. 117-121. 13. 16. t.; (Pécs-Makárhegy) 15. t. 159., (Sághegy) 15. t. 160-163., 16. t. 164. 64. MOZSOLICS Amália 1960. 125., LXXIII-LXXIV. t. 65. KOVÁCS Tibor 1969. Fig. 5., Fig. 6/1. 22 /