Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Szabó J. József: Régészeti adatok a Heves megyei középkori Szikszó falu történetéhez

A fent tárgyalt, XI. századi temetőrészlet környékén más, középkori településre utaló, felszíni régészeti jelenségeket is megfigyelhettünk (1. kép). Tőle 800-1000 m-re délkeletre, a 33-as útnak ugyancsak a délnyugati oldalán, a Laskó-patak bal oldali, északkeleti magaspartján, a Füzesabony-Szikszói berek nevű lelőhelyen (1. kép D) 1990 őszén, ribizliültetvény telepítésének előkészületi munkái során kb. 70 cm mélyen megforgatták a földet, s újkőkori, római kori és Árpád-kori telepobjektumok foltjai látszottak a szántásban, gazdasági okok miatt leletmentésre nem kerülhetett sor, csak a felszíni gyűjtésből származó kerámiatöredékekre (12. kép) támaszkodhatunk. A szomszédos, Füzesabony-Pusztaszikszói gyümölcsös nevű lelőhelyen (1. kép C) 1983-ban többek között Árpád-kori leleteket (13. kép) is megbolygattak,

15 a sajnálatos körülmények miatt ezek megmentésére nem kerülhetett sor, a későbbi éveknek az ugyanezen lelőhely más részén lefolytatott leletmentései

16 során előkerült, Árpád-kori hulladékgödrök pedig kevesebb és kevésbé értékelhető leletet tartalmaztak, mint amilyeneket pár száz méterrel odébb a lehumuszolt felületről, ill. a felszínről gyűjthettünk. A temetőrészlet helyétől 250-300 m-re nyugatra láthatók a XVIII. században épített, Szt. Vendel tiszteletére szentelt kápolna

17 romladozó falai, (1. kép B) bennük másodlagos helyzetben román kori, faragott kövek láthatók (14. kép), körülöttük a felszínen nagy számban fordulnak elő XV. századi, felszíni leletek (15. kép) is. Mivel Füzesabony város határának ebben a részében a jelenkori földrajzi nevek szinte mindegyikében benne van a „Szikszó" tag,

18 teljes bizonyossággal köthetjük a fent tárgyalt, XI. századi temetőrészietet és a középkori településre utaló, felszíni leleteket az okleveles forrásokból ismert, az egri püspök birtokát képező, Szikszó nevű faluhoz,

w amely a középkor végén is püspöki tulajdonban van és a XVI. században officiolatus központja.

20 Jó okunk van annak feltételezésére is, hogy a román kori, faragott köveket a falu középkori templomából származtassuk, s talán a XVIII. századi kápolna is a középkori templom helyén épült. A település valószínűleg az 1680-as évek vége felé, a török ellenes, visszafoglaló háborúk során néptelenedik el végérvényesen, hiszen 1684-ből még 23 családfőt említenek.

21 IRODALOM CNH. I. RÉTHY, László: Corpus Nummorum Hungáriáé. I. Árpád-házi királyok kora. Budapest. 1907. GIESLER, Jochen 1981. Untersuchungen zur Chronologie der Bijelo-Brdo Kultur. Praehistorische Zeitschrift 56. Berlin-New York. 3-167. GÖMÖRI János 1984. XL századi temető Szakonyban. Communicationes Archaeologicae Hungáriáé. Budapest. 81-101. GYÖRFFY György 1987. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. Budapest. 15. SZABÓ J. József 1989. 175. 16. SZ. KÁLLAY Ágota 1988. 21. 17. VOIT Pál 1972. 754. 18. PELLE Béláné 1976. 53-64., 7/177., 7/189., 7/196., 7/251., 7/252. 19. Árpád-kori és XIV. század eleji okleveles említéseit 1. GYÖRFFY György 1987. 136. 20. KOVÁCS Béla 1987. 130-131., 151. 21. SZABÓ Jolán 1989. 86. A kézirat lezárva 1991. július 22-én. 164