Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Kiss Péter: Gyűjtemények és múzeumok Egerben 1951-ig. IV.
ket, és 1832-ben az utolsót. 15 Közben 1831-ben festette meg a „Festesz műhely" és az „Alvók" című képeket, amelyek a következő évben készült „Tanulmányfó"-ve! együtt szintén a képtárba kerültek. 16 Ugyancsak a „Rudolph von Habsburg"-hoz készült „Az utolsó barát" című festmény, amely még 1924-ben is szerepelt egy egri kiállításon mint Végh Jenő tulajdona. Danhauser Egerben kifejtett munkássága később túlnőtt a képtár keretein: az érsek megrendelésére oltárképeket készített az épülő bazilikába és arcképeket is festett. 1833-ban id. Marko Károly a „Szent hajdan gyöngyei"-ből örökített meg egy jelenetet, amelyre Pyrker kérte fel Rómában a művészt. Markónak ezt az alkotását azonban csak 1845-ben láthatta először a pesti közönség, nem pedig 1836-ban, mert Pyrker akkor ezt a festményt sem ajánlotta föl a Magyar Nemzeti Múzeumnak, másrészt a gyűjteményt csak 1844-ben szállították Egerből Pestre. 17 Itt említem meg a városban sokat dolgozott Kracker János Lukács „Egy agg nő" című festményét is, amelyhez nyilván ugyancsak Egerben jutott hozzá Pyrker. Tudjuk, hogy papjainak is ajándékozott képeket, s ennek alapján feltételezhető, hogy ő is hasonló módon jutott ennek az alkotásnak a birtokába. A titkárának, Lévay Sándornak adományozott ismeretlen festő Madonnát ábrázoló képén kívül és a már említett Danhauser-festmény mellett egy korabeli Beilini-másolatot uradalmi ügyészének ajándékozott. Ez a kép ugyancsak szerepelt az 1924-ben Egerben rendezett retrospektív kiállításon, mint Galambos Margit tulajdona. 18 A sort egy csendélet zárja, amelyet 1843-ban festett Angelika Ferrel az érseknek személye iránti tiszteletből. A képtár festményeinek restaurálását Danhauser kezdte meg 1829-ben, amikor négy rossz állapotban levő kép helyreállítását végezte el. 19 Távozása után munkáját Lieb Alajos helybeli képíró folytatta, aki a gyűjteménybe nem tartozó egri érsekek portréit is újrakeretezte. Danhauser az önálló alkotások festése és a restaurálási munkálatok mellett ugyancsak az érsek megbízása alapján másolatok készítésével is foglalkozott. 1829-ben Palma Vecchio és Polidoro egy-egy festményének kópiáját festette meg, majd 1832-ben további másolatokat, tanulmányfejeket készített a képtárban található művekről. A tanulás szándékával másolta a gyűjtemény néhány alkotását a szegedi születésű Joó Ferenc, aki itt kezdte „képírói" pályafutását és innen indult tovább Bécsen át München felé. 20 Balkay Pál egri festőtől pedig J. B. Drechsler: Virágok című képének két másolatát is ismerjük. Ezeket ugyancsak bemutatták a már említett egri kaszinóbeli 1924-es retrospektív kiállításon. Az érsek 1836. április 12-én az országgyűlésen 140 db festményt ajánlott fel gyűjteményéből a Magyar Nemzeti Múzeumnak azzal a feltétellel, hogy abból egyetlen festményt nem szabad különválasztani. 21 Először az 1808. évi VIII. törvénycikkely őrizte meg mindazok emlékét, akik jelentősen hozzájárultak a múzeum fejlesztéséhez, anyagának gyarapításához. Ezt folytatta az 1836. évi XXXVIII. törvénycikkely, amelynek 2. §-ában ez olvasható: „Felső-Eőri Pyrker János László, Patriárcha és Egri Érseknek azon nemes tette, minél fogva ritka jelességű becses képgyűjteményét a Nemzeti Múzeum gyarapításául a Hazának felajánlá." 15. LYKA Károly 1981. 309. 16. ROESSLER, A. 1911. 69. 17. „Lajstroma azon képgyűjteménynek, melryet Nagyméltóságú Felső-Eőri Pyrker János László Egri Patriartha-Érsek az 1832/6. országgyűlés alatt a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajánlott, az 1832/6-ki XXXVIII-ik T. ez. 2-ik §-a tanúsítása szerint." EFL. 1750. rsz. 18. Lásd a függelékben a 15. sz. képet 19. ROESSLER, A. 1911. 69. 20. Joó Ferenc képíró meghalt = Képzőművészeti Szemle 1880. 151. 21. KERTBENY, K. M. 1855. 65-66. 694
