Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)
Löffler Erzsébet: A Telekessy patikamúzeum
mérője pedig 8-9,5 cm között. Ha figyelembe vesszük, hogy mind az edenyzet, mind a bútorzat a közel két és fél évszázad alatt némileg deformálódott, azt kell feltételeznünk, hogy a fatégelyek ehhez a berendezéshez készültek. Ezt a feltételezést erősíti az is, hogy a faedények használata elsősorban a 18. századra tehető, hisz a porcelán európai felfedezése és elterjedése után mindinkább a porcelánedények használata vált gyakorivá. A faedények használhatósága erősen korlátozott volt, tisztántartásuk sok gondot okozott. A gyógyszertár bútorzatának restaurátorai a 70-es évek második felében szintén vizsgálat alá vetettek egy fatégelyt, melyen rekonstruáltak egy későbbi állapotot is a tégelyek történetében. Ezen az ovális pajzs fölött egy korona látható, amely utal a gyógyszertár nevére, a 19. század elejétől fogva viselte ugyanis a „Magyar Király" nevet. A stíluskritikai vizsgálatok, valamint az ábra alapján ez a 19. század elejére tehető. A rekonstrukció hitelessége azonban kétségbe vonható, ugyanis a restaurátorok munkájukat nem dokumentálták. Az Egri Víz A jezsuiták gyógyszertárának történetétől elválaszthatatlan az Egri Víz históriája. Sugár István szerint a medicina feltalálója Simon Ferenc volt, a jezsuita apothecarius és egyben infirmárius, akiről halála után feljegyezték, hogy sok olyan keveréket és port állított elő, amelyeket rajta kívül senki sem ismert, és nagyon eredményesen gyógyított velük. Az ő általa készített gyógyszerkülönlegességek még külföldön is keresettek voltak. Az Egri Víz titkát az egymást követő patikusoknak szigorúan meg kell őrizniük a gyógyszertár számára. Sőt, ha a gyógyszerész atyák másik rendházba kerültek, az ottani patikában sem készíthették a vizet. 1771-72-ben megtagadták a kassai testvérpatika részére a recept kiszolgáltatását. Sugár István két recepturát talált, mindkettő ugyanazokra a növényekre szól, mindössze az arányok mások. A víz 14 különböző növényi rész előírt arányú keveréke zúzalékának szeszes kivonata, melyet lepárlás, desztilláció útján nyertek. A felhasznált gyógynövények a következők voltak: szegfűszeg, szerecsendió, levendulavirág, ánizsmag, sassafrasfa, guajakfa, majoránna, koriandermag, kakukkfű, méhfű, borsosmenta, fodormenta, citromhéj, narancshéj. A recepturak részletes leírását megtaláljuk Sugár István tanulmányában, amely „Az Egri Víz története" címmel jelent meg az Archívum 7. számában 1978-ban. A víz gyógyhatását illetően különféle feltevések, illetőleg tapasztяlatok terjedtek el. Elsősorban a gyomorra gyakorolt kedvező hatása ismeretes. A Magyar Király gyógyszertár 1866-ban a következő betegségekre ajánlotta: főfájás, szédülés, ájulás, szívdobogás, fülzúgás, nyilallás, gyomorgörcs, kólika, ideggyengeség, testzsibbadás, és csúzos bántalmak. 40 1988-ban dr. Ringelhann Béla professzor úr volt szíves felhívni a figyelmemet egy aprónyomtatványra, amelyet az Országos Széchényi Könyvtárban talált, és amely minden bizonnyal az egri nyomdában készült. A kétoldalas lap az Egri Víznek, vagy ahogy akkor nevezték, „Impérium víznek" az agyvérzés elleni hatását propagálja, és bizonyosan a 18. század végén, a jezsuita rend feloszlatását követően nyomtatták ki. Erre utal az ismertető szöveg utolsó mondata, mely szerint: „Találtatik ez a' víz a' volt Jesus Társasága Patikájában Egerben, bépetsételve szentséges JÉSUS Nevével." A későbbiekben még két szövegre sikerült bukkanni, egy német és egy magyar nyelvűre, melyek 1772-ből, még a rend fennállásának idejéből származnak. (Utal erre az alábbi két idézet: „Találtatik ez a víz a' Jésus Társasága Patikájában Egerben, bé-petsételve Szentséges Jésus Nevével . . .", valamint: „Ist zu haben in der Apotheken der S. J. In Erlau versiegelter mit JESU Nahmen . . ." 40. SUGÁR István 1978.27-31. 685
