Agria 25.-26. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1989-1990)

Lengyel László: A treatrum sacrum a magyarországi barokk művészetben

A theatrum sacrumoknak a XVII. század közepén is megjelenő új alkalmi építményei a castrum dolorisok, melyek tipikus barokk fejlemények. A temetési szertartások mint az uralkodói, főúri és főpapi reprezentáció fontos részei, dramaturgiai rendjükkel és minden kellékükkel a nagypénteki körmenetek látványosságával vetekedtek. Pálffy Tamás csanádi püspök 1652-ben a vezekényi csatában elesett Eszterházy fiúk nagyszombati temetésén elmondott gyászbeszédében „a nyilvános keserűség gyászos színházának" nevezte а szertartást.

94 E nagy theatrumnak talán legfontosabb része, mondhatni központi színpada volt a castrum doloris (54. kép). A „fájdalom várait" is nevezték időnként theatrumnak, így Keglevich Péter és László 1665-ben felállított castrum dolorisát „Theatrum funerum" néven említik. Illésházy György 1689-es castrum dolori- . sát „pegma théâtrale" megnevezéssel illették. I. József kolozsvári temetési pompájának leírására a mausoleumot „theatrumnak" is nevezték.

95 Arra is találunk példát, hogy a castrum dolorist mint átrendezhető színpadot kezelték, melynek jelentése folyamatosan változhat a szimbolikus elemek átrendezésével. Ilyen volt Mária Teréziának a késmárki plébániatemplomban állított castrum dolorisa. A temetési szertartás első két napján az ívek tetején a Halál csontváza állt, a harmadik napon azonban lejjebb állították,, s a helyébe angyalt tettek, valamint az olajágat hozó galambot: a halál diadalát felváltotta a feltámadás ígérete.

96 A barokk theatrum sacrumoknak szinte minden jellegzetes alkotóeleme és kifejezőeszköze fölfedezhető a castrum dolorisoknál. A templomtérbe állított építmények állandó elemei: a baldachin* a kolonnád, a korona és a győzelmi koszorú, valamint olyan diadaljelvények mint; lángoló obeliszkek, piramisok és különféle tropheumok. Ezeket egészítették még ki szentek szobrai, vanitas szimbólumok és címerpajzsok, feliratszalagok. XVIII. századi castrum dolorisaink közül művészi kvalitásait illetően kiemelkedik Eszterházy Pálnak 1713-ban a kismartoni ferenceseknél felállított halotti készülete. A Fischer von Erlachnak tulajdonított kolonnádos, gazdag szobordíszű építményt Johann Ulrich Biberger mezzotintója a templom boltozatára szerelt nehéz fekete drapériák - a mennyei sátor - alatt ábrázolta.

97 Az ábrázolás különleges voltára Galavics Géza hívta fel először a figyelmet.

98 Biberger a mennyei sátor alatt elhelyezett catrum dolorist „a nyilvános keserűség gyászos színházát" az álmélkodó publikummal együtt ábrázolta, A budai jezsuiták templomában 1780-ban felállított konstrukció baldachinsátor-cibórium motívuma Mária Teréziának magyar királynői mivoltát hangsúlyozza, amikor a baldachint a magyar szent korona alkotja. Alatta a castrum doloris centrumában újra megjelenik a magyar korona a többi koronázási jelvénnyel (55. kép). Castrum dolorisok készültek még a XIX. század elején is, de egyre halványodó szerepet játszottak a hazai szent színházak műtípusai között. Még ha ismert is néhány konstrukció újbóli fölhasználása, utóélete, efemer jellegük miatt teljesen elpusztultak, csak metszetes ábrázolásaik, tervrajzaik és leírásaik maradtak fenn. A XVIII. század utolsó harmadában a felvilágosodás eszméinek hatására Európa-szerte megváltozott a vallás szerepe, és ez a folyamat majdnem teljes mértéken felszámolta a theatrum sacrumök létét. A XIX. században barokk hagyományok alapján, a népi vallásosság és a vallásos társulatok körében éltek tovább a szent színházak különböző formái. így a karácsonyi betlehemállítás, a nagypénteki passió és az úrnapi körmenetek szokásaiban. 94. SZABÓ Péter 1989. 47. 95. NOVÁKY Hajnalka 1988. 8. Itt mondok köszönetet Nováky Hajnalkának, hogy kutatási eredményeit rendelkezésemre bocsátotta. 96. NOVÁKY Hajnalka 1988. 39. 97. NOVÁKY Hajnalka 1988. 115. 98. GALAVICS Géza 1986. 127. 105. kép . 649